Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)

I. Az őskortól a honfoglalás koráig

Újhőhori újítóh A z első megtelepedők számos, a mai életünkre is nagy hatással bíró újítással érkeztek környékünk­re. Az egyik ilyen a földfelszínre épített, oszlopszerkeze­tes és sátortetős ház. A legjelentősebb újítás a növénytermesztés és állat­tartás ismeretének elterjesztése volt. Gyakorlatilag min­den addig ismert háziasított gabona- és állatfajt behoz­tak a Kárpát-medencébe, és ennek az ismeretnek az elter­jesztése majdnem 1000 évbe telt a Kárpát-medencében, azonban környékünkön - pl. Gerlán, Csorváson - már a legkorábbi időszakban megjelent. Szintén ekkor jelent meg az égetett agyagedény is, mely ekkoriban fazekaskorong nélkül, ún. „hurka- vagy szalag- technikával" készült. A megformált edényeket változato­san díszítették, főként karcolták és festették. Az újkőkorban jelentek meg a változatos anyagú és for­májú, csiszolt kőeszközök is, melyeket főként a favágás­nál, a fa megmunkálásánál és a föld feltörésénél használ­hatták. Környékünkre valószínűleg csere révén kerültek ezek az eszközök, és igyekeztek a töredékes példányokat is felhasználni. A csiszolt eszközök nyersanyagait való­színűleg nem bányászták, hanem a hegyvidéki patakok medrében gyűjthették. Az újkőkor középső szakaszában jelent meg a réz is a Kárpát-medencében. A legidősebb példányok általában nyakláncok gyöngyeiként kerülnek elő a feltárásokon, míg a kései időszakban már karpereceket is készítettek ebből a fémből. Érdekességként megemlíthetjük, hogy a következő fém, amit az őskorban használtak, az arany volt. Dr. Bácsmegi Gábor 16

Next

/
Oldalképek
Tartalom