Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)

III. Az újratelepítéstől az 1848–49-es szabadságharcig

A megucrctés szoHűsű A faluhoz általában hozzátartoztak különböző földte­rületek, mint a kert, a szántóföld és a legelő. Minden faluban szokás volt, hogy évente rögzítették a falu hatá­rát, és ilyenkor a falu tisztviselői közül is sokan megjelen­tek a falu határának körbejárásakor. A határ jelzésére határjeleket, köveket vagy éppen ha­tárdombokat rögzítettek; ez utóbbi jellemző volt Csa­bán is. Itt sokáig élt egy különös szokás, ami a falu ha­tárához kapcsolódik. Ugyanis ha Csaba egyik részében határdombot emeltek, akkor azon néhány fiút lehúz­tak, majd megvertek, hogy emlékezzenek arra, hol volt a határdomb. Csaba jegyzőkönyvében erről a szokásról még pontos bejegyzés is található, amiben az áll, hogy 1801-ben, a veszeji malomárok ásás során megverették a 15 éves Nagy Jánost. Ezen részt vett a fiú keresztap­ja, Csjernyik Márton, valamint a település részéről Csa­ba bírója, Gécs Mihály és a jegyző, Jeszenszky János. Je­szenszky nemcsak az ilyen alkalmakon, hanem hivatalo­sabb eseményeken is jelen volt, többek között 1807-ben az evangélikus nagytemplom alapkő letételénél is. Szakái Veronika 172

Next

/
Oldalképek
Tartalom