Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)
III. Az újratelepítéstől az 1848–49-es szabadságharcig
A csabai posta története m ár az újjátelepítését követő évtizedekben, a gyorsabb kapcsolattartás érdekében, megnőtt az igény egy postaállomás megnyitására is. Csaba kedvező fekvésű helyen, az Arad felé tartó postaútvonalnál feküdt, így természetesen Csaba neve is olvasható az 1788-ban kiadott helytartótanácsi köriratban. Az első postamester Omaszta Sámuel volt, azonban sokkal nagyobb szerepe volt ebben édesapjának, Omaszta Jánosnak, aki az orosházi postamesteri tisztséget töltötte be. Ezután közel száz éven át az Omaszta családból kerültek ki a csabai postamesterek. Kezdetben az úgynevezett bogárházak közelében lévő családi házukban rendezték be a postaállomást, hiszen a napi forgalom ekkor még csekélynek számított. Amikor János másik fia, Zsigmond került a posta élére, az állomást áthelyezte saját házába, a Gyulai útra. A 19. század második felétől kezdve rohamosan nőtt a postaforgalom, ami annak köszönhető, hogy az első mozgóposta-kocsik is ekkor indultak el. Ez szerepet játszott abban, hogy előbb a vasútállomáson, majd Jaminában is önálló posta nyílt. A századforduló alatt egyre többször vetették fel a posta új épületbe történő költözését, azonban ezt nemcsak a pénzhiány akadályozta, hanem az első világháború és az azt követő változások. Végül 1925-ben kezdték el az építkezést, és két év múlva átadták a Szent István téri postapalotát. A postamesteri rendszert végül 1950-ben szüntették meg, és a posta elköltözött addigi helyről, amikor 1979-ben átadták a Szabadság téri épületet. Szakái Veronika 168
