Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)
III. Az újratelepítéstől az 1848–49-es szabadságharcig
* A -Csabai Körös” - az Ilőuíz-csatorna A z Élővíz-csatorna egy Gyula-Békéscsaba-Békés között haladó vízfolyás, melynek egy része a Fehér- Körös egykori medrében, míg a békéscsabai „félholdforma’’ szakasz emberkéz alkotta mederben folyik. A „Csabai Körös" története, amely, kis időbeni eltéréssel egybeforr az újratelepített Csaba történetével, 1772-től indult. Az 1777-ig tartó munkálatok során a békéscsabai lakosok közhasznú munkával ásták ki a medrét Veszélytől Békésig, 14 kilométer hosszan, hogy vízi útvonalat biztosítsanak az Erdélyi-szigethegység fáinak leúsztatására, így pótolván a fahiányt. Csaba első jegyzője írta: „Csaba becsületes népe [...] elöljáróinak egyetlen szavára, önként és önszorgalomból, feleségestől, fiú- és leánygyermekkel, szolgákkal és cselédekkel egyetemben" fogott hozzá a csatorna kiásásához. Később sokszor mélyítették, szélesítették, és még vízimalom is üzemelt rajta. Miután a gerlai Fehér-Körös szakasz 1863-ban holtág lett, a Nádor-csatorna vizét vezették ide, és így lett újra „élő” a mai csatorna. 1864-ben ismét mélyebbre ásatták az elöljárók, mert beiszapolódott, és, hogy a „nagy ínség folytán kenyér nélkül maradt szegény népnek munkaalkalmat adjanak". Egykor több csónakkikötője is volt, sőt fürödtek is benne. A malomból belefolyó meleg víz miatt még „gyógy erőt" is tulajdonítottak vízének. Az 1920-as években innen szivattyúztak öntözővizet a Széchenyi ligetbe. A csatorna 1989-óta helyi védettségű természetvédelmi terület, és felbecsülhetetlen jelentősége, hogy ökológiai folyosóként működik. A belváros parti sétányán ma a város nagyjainak portré- és mellszobrai láthatók. Váncsa Klára oanMwi’rtlÉÉitiytet - :■ tím íi. a'inMr» 'mm 152
