Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)

III. Az újratelepítéstől az 1848–49-es szabadságharcig

A csabai tcleh: huarta és ohta

O

abán elsősorban jobbágyok laktak, ami azt jelentette, hogy különböző adókat, illetményeket kellett a földesúrnak fizetniük, s ennek mértékét a jobbágytelek határozta meg. Legnagyobb egységnek az egész telek számított, ami 56 kishold volt, (kb. 21 hektár], ennél kisebb volt a negyed telek, vagyis a kvarta (kb. 14 kishold], míg a legkisebb a nyolcad telek, az okta (kb. 7 kishold]. A Nagy- és Kisréten is egy okta telek 700 négyszögölnek felelt meg, ezeket a területeket még az 1930-as években is oktáknak hívták a helyiek. A jaminai szőlőkben kvartákat osztottak, ami akkor 800 négyszögölnek felelt meg.

Mindez azt mutatja, hogy nem volt sok különbség a kvarta és az okta között, ennek azonban az az oka, hogy a telek nagyságát jelentősen befolyásolta az adott föld minősége. Csaba esetében az adóösszeírások a nyolcad telkeseket is jobbágynak tekintették, viszont az 1804-től rendelkezésre álló népösszeírások csak a negyed telkeseket számították annak.

A telkesek száma a 19. század közepétől jelentősen megnőtt, aminek az volt az oka, hogy a korábban tiltott telekaprózást engedélyezték, így sok családfő úgy tudta önállósítani gyermekét, hogy családon belül felosztotta a jobbágytelket. A csabai növekedés a megyei változáshoz hasonlóan alakult, amellyel Békés vármegye kiemelkedett az alföldi-délvidéki megyék sorából.

Szakái Veronika

144

a.Ä*wi