Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)

III. Az újratelepítéstől az 1848–49-es szabadságharcig

Iparosoh

A

z újratelepülő Csaba lakosai szinte csak jobbágyok voltak. Szerszámaikat hozták vagy maguk készítették. Mesterembereket először egy 1723. évi összeírás említ (két-két ács, kovács, szabó és egy serfőző). Számuk négy év alatt megduplázódott, a tevékenység pedig kibővült (kerékgyártó, kosárfonó, hentes).

1733-ban már három kisüzem működött, közülük a ser- főzőt kifosztották 1735-ben a lázadó parasztok ellen vonuló rác katonák. 1740-ben érkezett Csabára Mainzból a szíjgyártó Keller család. Hozzájuk hasonlóan az első iparosok gyakran németajkúak voltak. Az első ismert német család Frankfurtból vándorolt Békés megyébe, az eredetileg vélhetően Fremder famíliát nálunk Flenderként emlegették.

Az iparosok száma folyamatosan bővült, de sokáig csak alkalmi mesterek maradtak, mezőgazdasággal is foglalkozniuk kellett. Az egyik kovács 1758-ban nyolc ökörrel, három tehénnel és öt sertéssel is rendelkezett. A mesterek csak 1817-ben és 1821-ben tömörültek céhekbe. A 18. századra vonatkozó forrásokban a már említett szakmák mellett újakat is találunk: szűcs, selyemszövő, kőműves, csizmadia, molnár, lakatos, szíjgyártó. A kézművesek aránya a felnőtt adózók között még a 19. század elején is jóval az országos és a megyei átlag alatt volt, az egy százalékot sem érte el. Az örökváltság évében, 1845-ben azonban már hat százalékra nőtt az arányuk Csaba felnőtt kereső lakosságán belül.

Dr. Szenográdi Péter

138