Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)
I. Az őskortól a honfoglalás koráig
Telleh, lohóhalmoh A z újkőkor középső szakaszában új települési forma jelent meg az Alföldön. Egy-egy közösség huzamosabb ideig, akár több száz évig egy helyben lakott. Ennek a több évszázados egy helyben lakásnak következményeként több méter vastag rétegsor jelent meg ezeken a lelőhelyeken, melyeket télieknek, lakóhalmoknak nevezünk. Az újkőkorban ezeknek a virágkora a kései időszakra esik, és az ilyen települések közelében akár több tíz hektáros területen figyelhetők meg a központhoz tartozó azonos korú építmények - például Szeghalom-Kovácshalom. Ezek funkciója, valószínűleg a korabeli élelemtermeléssel állhatott ösz- szefüggésben. Az újkőkor után nem folytatódott az élet a telleken, azonban a bronzkorban újabb ilyen településtípus jelent meg. Itt már megfigyelhető a telleken belül is valamiféle elkülönülés, általában van egy központi településmag, melyet egy árok választ el a település többi részétől. Úgy tűnik, hogy az itt megfigyelhető rétegsorok szerkezete jóval lazább, ami arra utalhat, hogy nem a mindennapi életben használták ezt a településrészt. Nem zárható ki, hogy itt volt a szakrális tér, de valószínűbb, hogy ezen a részen élhetett a korabeli elit. A centrumtól egy árokkal, esetleg paliszádfallal (cölöpfallal) elválasztva élhetett a közösség többi része. Ez a településrész több hektár nagyságú is lehet és a külső határait általában igen nagy és mély árok védte. A bronzkor kései időszakában már nincsenek teli- települések, azonban ekkor már más jellegű, monumentálisnak nevezhető földvárakat figyelhetünk meg. Dr. Bácsmegi Gábor 12
