Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)

III. Az újratelepítéstől az 1848–49-es szabadságharcig

. - ' — , •

DJilyen is az a „pletyhaelejű” lahóház?

%

A környék mocsaras volt. Az áradások, vízbetörések, belvizek elvezetése, a tiszta, jó ivóvíz biztosítása és a létbiztonság megerősödése érdekében masszívabb, tar- tósabb lakóházra volt szükség.

Haan Lajos 1858-ban Békés-Csaba című monográfiájában leírja, hogy a csabaiak milyen típusú lakóházakban laktak. „A’ mi a' ház építísi modort illeti, az én gyermekkoromban alig lehetett más féle házat látni Csabán... elöl nádból csinált tornáczal vagy sipkával ellátva, mellyet másképp pletykaháznak is hívnak. Nyáron a' ház elébe egy ponyvát függesztenek 's azután ott dolgozhatnak az asszonyok, úgy hogy ezen tornácz valódi szobául szolgál. Még most is látni számtalan ilyen pletykaházas házakat Csabán, kivált a’ szegényebb osztálynál". Az 1750-1770-es években jelennek meg a simléderes, sip- kás lakóházak, melyek jellemzője, hogy falai vályogból vagy vertfalból készültek, a tetőszerkezet az előfal elé nyúlik, oszlopokkal támasztották alá, és alatta egy szobányi nyitott helyiség alakult ki, melyet a csabaiak „trnoc'-nak mondanak. Vasárnap délutánonként a templom után itt találkoztak az ismerősök, családtagok, szomszédok. A másik funkciója, hogy lehetőséget biztosított a ház körüli munkák rossz idő vagy erős napsütés esetén való elvégzésére; itt fontak, morzsoltak, s közben persze beszélgettek, s főleg pletykálkodtak. Innen ered a ház neve is. Építésüket a hatóság vagy az uradalom szabályozta. A 18. század eleji csabai szabályozásról nem maradt fenn adatunk, de a mezőberényit tudjuk közölni, amelyet valószínűleg Csabán is betartottak: „a házak szélessége legalább 3 öl (1 öl 1,8-1,9 méter], a fal magassága 1 és fél öl legyen, két ablak legyen az utcá134