Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)

III. Az újratelepítéstől az 1848–49-es szabadságharcig

A Péró-féle fclhelés

z 1718. évi békével zárult háború után a Temesi

Bánság is a Habsburgok kezére került. Ez a változás a szerb határőrök kiváltságait veszélyeztette. Köztük volt az idős korára Pécska kapitányává váló Szegedinác Péró is. A lázadni készülő magyar parasztok és az elégedetlen szerb kapitány kapcsolatfelvételében szerepet játszott egy Matolay (Matula) Pál nevű nemes, aki egy ideig Csabán is élt.

A lengyel örökösödési háború miatt felállított Károlyi- Huszárezred egyik pótszázadát megyénkben szállásolták el, ellátásuk a csabaiakat is érintette 1734-1735 során. Ebben az időben kezdtek el szervezkedni a térség elégedetlen jobbágyai. Péró Matolayval íratta biztató levelét a szentandrási szervezkedőkhöz, akik 1735. április 27-én kiáltották ki a „kuruc világot". Nem tudhatták, hogy a fejedelem az adott hónap elején már elhunyt. Matolay május elsején érkezett a felkelők körösladányi táborába, előtte Csabán tízen csatlakoztak hozzá. A Gyula felé vonuló lázadók Csabán bántalmazták Burian Sámuel lelkészt. A megye vezetése a gyulai várba menekült, amit a felkelők sikertelenül ostromoltak meg, majd Erdőhegyen vertek tábort. Időközben Pérót az aradi kapitány letartóztatta, a többi szerb kapitány pedig jelentkezett a felkelés leverésére. A körülbelü kettőezer tapasztalt rác katona meg is érkezett Erdőhegyre, ahol szétverték a lázadókat. A hadjárat részeként Csabán is fosztogattak. A lázadók perében őket felmentették, Pérót viszont - a magyar vezetőkkel együtt - kegyetlenül kivégezték Budán.

Dr. Szenográdi Péter