Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)
III. Az újratelepítéstől az 1848–49-es szabadságharcig
A halott tatja a sírhöuét? B ékéscsabán és néhány Békés megyei településen, például Tótkomlóson is úgy temetkeztek régen, hogy a sírok közötti sétaút felé temették fejjel a halottat, mert a fejfája, az obeliszk a sétaút mellett helyezkedett el. Ennek az volt a célja, hogy a temetőkert látogatója, a gyászoló könnyen el tudja olvasni a szöveget. Miután divatba jöttek a nagyobb, szélesebb méretű sírkövek, amelyek teljes egészében eltakarták a sírt, ezek az emlékkövek átkerültek a másik oldalra, a halott lábához. A családot megkérdezték a sírásók, hogy merre legyen a halottjuk feje. Van olyan család, aki úgy rendelkezett, hogy a korábban, a másik rend szerint temetett halottjuk fejéhez kerüljön az új halott családtag feje, és ne fordítva. így némely sírokban fordítva vannak eltemetve, vagyis a lábuknál van a „fejfa", a síremlékkő, hogy a halottak „el tudják olvasni a saját feliratukat" - mondják. Ezt egyre kevesebben kérik mostanában, és Békéscsabán is a sétaút felé lábbal temetkeznek, fejüknél az emlékkővel. Kutyej Pál Gábor 104
