Gyarmaty Gabriella: Munkácsy capriccio. A festő, a kortársak és a világ legnagyobb Munkácsy gyűjteménye - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 4./41. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2016)
1893 A Honfoglalás: „és újra és újra harsogott a vivát…”
a tejüveg ablakokat. Csörömpölve zuhant le a terembe egyik üvegtábla a másik után, a közönség, - összeszorulva a háttérben, - riadó vivátozással fogadta a képre ömlő világosságot. Vagy 3000 frankot zúzatott így cseréppé s még ki se hordhatták az üvegdarabokat, a közönség tódult a kép elé és újra és újra harsogott a vivát.”' Munkácsy Párizsból így írt Szmrecsányi Miklósnak 1894. január 29-én: „Kedves Barátom, Végre valahára Árpád úton van. Remélem, meg fogja még egyszer hódítani Magyarországot, könnyebben, mint Párizst. Mert itt bizony nehéz volt a győzelem, de mégis megvan, mert a kétnapi kiállítás Georges Petitnél valóban fényes elégtételt nyújtott minden fáradalmaimért.”2 A Honfoglalás, amelyet Munkácsy élete végéig Árpádként emlegetett, 1894 februárjának végén, márciusának elején körülbelül három hét alatt ért Magyarországra, ahol a szállításhoz használt fa hengerről azonnal levették, és felfeszítették a vakrámára. „A »Honfoglalás« még az utolsó pillanatokban is megkínozta Munkácsyt, Budapesten úgy, mint Párisban. Budapesten, midőn kicsomagolták, rémülve látta, hogy a borító papíros odaragadt az alig száradt festményre. Ezer gonddal, folyton reszketve műve sorsáért, hű barátja Telepy Károly segítségével szedték ki a festékből a papíros foltokat s javították, a hol kár esett a vásznon” - írta Malonyay Dezső.3 A Honfoglalás végre magyar közönség elé került. Voltak, akik hazafias vallomásként értelmezték, ám voltak olyanok is, akik az egyébként is feszültséget keltő nemzetiségi kérdések problémafelvetését látták benne. A Parlamentet tervező Steindl Imre nem találta megfelelőnek a művet az általa elképzelt belsőépítészeti megoldásokhoz. A megrendelő végül úgy döntött, hogy a festményt mégsem helyezi el a Parlament felsőházi üléstermében. A festő tiltakozásai hiábavalónk voltak. Csak három és fél évtized múltán szállították az Országházba, de csupán egy kisebb, bár reprezentatív teremben függesztették fel. 1 Idézi: Gyarmati Gabriella: Munkácsy-öröknaptár. Szerkesztette: Gyarmati Gabriella. Békéscsaba, Munkácsy Mihály Múzeum, 2014. 356. p. 2 Farkas Zoltán (szerk.): Munkácsy Mihály válogatott levelei. Budapest, Művelt Nép Könyvkiadó, 1952. 192. p. 3 Idézi: Gyarmati Gabriella: Munkácsy-öröknaptár. Szerkesztette: Gyarmati Gabriella. Békéscsaba, Munkácsy Mihály Múzeum, 2014. 79. p. ♦ Az Országház Építési Végrehajtó Bizottság 1894 decemberében átveszi Munkácsy Honfoglalás című művét a Magyar Nemzeti Múzeum dísztermében, amely ekkor a főrendiház üléstermeként szolgált. Az előadó Ney Béla (álló, olvasó alak), tőle balra gróf Szapáry István, jobb oldalán Szmrecsányi Miklós. Velük szemben kalap nélkül ül Munkácsy Mihály, az ő háta mögött etil Steindl Imre, mellette Telepy Károly, a művész bal oldalán báró Harkányi Frigyes. (A kép forrása: Fortepan; adományozó: Buzinkay Géza) ♦ ♦ Árpád alakja Munkácsy Honfoglalás című képének feles méretű vázlatán (1892-1893; Móra Ferenc Múzeum) ♦ h n 1 y 11 m iS> 9 L I A
