Gyarmaty Gabriella: Munkácsy capriccio. A festő, a kortársak és a világ legnagyobb Munkácsy gyűjteménye - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 4./41. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2016)
1881 Munkácsy Krisztusától hangos az európai sajtó, míg a művész pihen
i88i Munkácsy Krisztusától hangos a sajtó, míg a művész pihen ................................................................................................0" Az intenzív munka és a bemutató kifárasztotta Munkácsyt, aki néhány nappal a vernisszázs után orvosai javaslatára egy három hetes kúrán vett részt a francia Lamalou-les-Bains fürdőhelyen. „...itt meglepő esetek vannak a fürdő hatása tekintetében - írta 1881. június 28-án feleségének. - De vannak olyanok is, akiknek nem használt semmit. Meglátom, hogy melyik kategóriába fog besorolni a sors.” A festő a Lyoni-öböl közelében lévő hőforrást - hatásával minden bizonnyal megelégedve - ezután szinte minden évben meglátogatta. Első alkalommal, hogy az idő jobban teljen, megpróbálkozott a pasztelltechnikával: „... én megnyirbálom az unalmat, mert munkáimra gondolok. De hozzájuk még nem érkeztem meg, kivéve egy tájképet pasztellben. Ez a módja a művészetnek nem nagyon mosolyog rám.”1 Míg Munkácsy a fürdőhelyen igyekezett magát kúrálni, felesége párizsi palotájukban újabb reprezentatív fogadást rendezett. A festő a Gaulois című francia napilapban olvasva az eseményről, 1881. július 1-jén így írt feleségének: „...hozzák a Gaulois-t, melyben a japán ünnep le van írva elejétől végig, és Madame de Munkácsy neve alá van húzva, japán öltözéke le van írva: »Hajában csillogó tűkkel, fehér túli szoknyában, és színes legyezőkkel.« így volt-e? És mindebből csak a szabó számláját fogom látni.”2 Munkácsy megbékülve, néhány nap múlva már így fogalmazott: „Most már minden részletét el1 Farkas Zoltán (szerk.): Munkácsy Mihály válogatott levelei. Budapest, Művelt Nép Könyvkiadó, 1952. 119. p. 2 Farkas Zoltán (szerk.): Munkácsy Mihály válogatott levelei. Budapest, Művelt Nép Könyvkiadó. 1952. 120. p. ♦ Munkácsy Mihály: Virágcsendélet (1881; Szépművészeti Múzeum - Magyar Nemzeti Galéria) ♦ 1860 körül történt az első áttörés a nők nyilvános fürdőzésével kapcsolatban, ekkor ugyanis már a hölgyek és az urak egyszerre is fürödhettek, természetesen a testet a kíváncsi tekintetektől a legteljesebben védő öltözetben. A férfiak magas nyakú, rövid ujjú felsőben és térdig érő nadrágban jelentek meg. A nők nyaknál záródó, hosszú ujjú, a lábat bokáig takaró, viszonylag bő öltözéket viseltek, harisnyával kiegészítve. A női fürdőruhák anyagához használt pamutvásznak megszívták magukat vízzel, és a testre is rátapadtak. Ez a fűzőhöz szokott társadalmi normával mérve határtalan merészségnek tűnt. F. Dózsa Katalin szerint: „...ezért tisztességes hölgy nem mutatkozott nyilvánosan fürdőruhában. Vagy kerekes kabinban bevontatta magát a vízbe, vagy a partra érve azonnal bő fürdőköpenybe burkolózott, mely mindent eltakart.”1 „Hát bizony ez a divat olyan volt, hogy a vízben és a vízparton sem engedett többet láttatni a nő testéből, mint akkor, amikor városi toalettben volt. Lévén bő, matrózgalléros blúza könyökig érő ujjakkal és bő, bokáig érő bugyogója. A merészebb fürdőruhák bugyogója térdig ért, de az ilyent viselő hölgyek fekete harisnyát húztak. És aztán, az évek folyamán, a fürdőruha sorvadásnak indult. Majd a fürdőblúz lett mind merészebb, majd a nadrág. Rájött az ember arra, hogy a nőknek lábszáraik, sőt combjaik vannak.” - írja Mezey Károly kozmetikus-bőrorvos a Testkultúra - strandkultúra című cikkében 1935 szeptemberében, a Tündérujjak c\mű kézimunkalapban.2 Harminc évnek kellett eltelnie, hogy a női fürdőruha felsőrészének ujja rövid lehessen, a nadrágnak pedig már nem a bokát, csupán a térdet kellett takarnia. A férfiak merev vászon helyett valamennyire rugalmas kötött anyagot viseltek, fent kivágott, ujjatlan fazont. A vízszintes, váltakozó világos és sötét sávokkal 1 F. Dózsa Katalin: A fürdőöltönytöl a tangóig. In: Histó- 2 Idézi: F. Dózsa Katalin: A fürdőöltönytől a tangóig. In: Hisria 1999-56, 79. p. In: www.tankonyvtar.hu/en/tartalom/ tória 1999-56, 79. p. In: www.tankonyvtar.hu/en/tartalom/ historia/99-056/99-056.pdf historia/99-056/99-056.pdf MUNKÁCSY CAPRICCIO
