Gyarmaty Gabriella: Munkácsy capriccio. A festő, a kortársak és a világ legnagyobb Munkácsy gyűjteménye - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 4./41. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2016)
1874 Az esküvő előkészületei
a Az esküvő előkészületei Az idős és betegeskedő de Marches báró halála után fiatal özvegye, Cécile és Munkácsy Mihály kapcsolata megváltozik. A kettejük közti vonzalom talán korábban kezdődött, de a gyászév elteltével megtartják az eljegyzést, és nem sokkal később más a menyegzőre készülnek. Az esküvőt megelőző hónapok azonban a festő számára elsősorban munkával teltek. Az előkészületek Cécile-re vártak. Reök István 1874 tavaszán meglátogatta Munkácsyt Párizsban; feltételezhetően szeretett volna megismerkedni a festő jegyesével még az esküvő előtt. A harmincéves művész lelkesen készült közelgő esküvőjére, amely egy ennyire közismert ember esetében nem lehetett magánügy. Párizsból 1874. június 1-jén a következő levelet írta Cécile-nek: „...nagyon helyes levelet kaptam attól a magyar úrtól, kiről beszéltem neked. Nagy érdeklődéssel kérdez ki minden részlet felől, ami házasságomra vonatkozik, sőt fényképet is kér tőled és tőlem is. Kérdi, hogy ki vagy, sőt, hogy miképpen ismerkedtünk meg, úgy hogy kényszerülök egy kimerítő levelet írni neki e tárgyról, mert amint mondja, nemcsak ő személyesen, hanem az egész ország nagyon érdeklődik irántam és örömmel várja, hogy Magyarországra jövünk. Ezek szavai. Annak a levelemnek egy részét, melyben házasságomról és magyarországi hazatérésemről beszéltem, az újságokban közzétette, úgy hogy most egész Magyarország fel van riasztva.”1 Az esküvői előkészületek idején, 1874 júniusában a Békés megyei Munkácsy rajongók örömmel vették az Éjjeli csavargók című művének reprodukcióját, amelynek megjelenéséről ekképpen adott hírt a Gyulán megjelent Békés című hetilap: A »Magyarország és Nagyvilág« e legdíszesebben kiállított képes heti lapunk f. é. első félévi műlapját már szétküldé; tárgya »Az éjjeli csavargók.« Munkácsy Mi- hálytól. - Az időszaki világsajtó meghozta müvére ifjú hazánkfiának a bírálatot; eme általánosan kedvező bírálat reánk békésmegyeiekre annál érdekesebb, mert Munkácsy Mihályt a mieinknek nevezhet................................................................................................................................ ♦ Munkácsy félalakos portréja (1879 körül; 1 Farkas Zoltán (szerk.): Munkácsy Mihály válogatott levelei. Budapest, Művelt fotó: René Prudent Patrice Dagron. Párizs; Nép Könyvkiadó, 1952. 86. p. Munkácsy Mihály Múzeum) ♦ UGYANEKKOR TÖRTÉNT akiket mai korunk közönsége rajongással övez, és műveik a műtárgyaukciók kuriózumai. Claude Monet, Pierre-Auguste Renoir, Camille Pissarro, Paul Cézanne, Edgar Degas, Alfred Sisley, Berthe Morisot és Eugene Boudin is kiállította műveit. A kötetlenül szerveződő csoportot a hírneves francia fotográfus, újságíró és karikaturista, az eredetileg festészeti képzésben részesült Nadar művésznevet viselő Gaspard-Félix Tournachon (Párizs, 1820. április 6 - Párizs, 1910. március 21.) is támogatta. Az alkotók rendelkezésére bocsátotta párizsi műtermét, ezzel biztosítva számukra az együttes bemutatkozás lehetőségét. A korabeli sajtó kedvelt témájának számítottak az egymást követő impresszionista kiállításokhoz kapcsolódó botrányok. A Cham alkotói álnevet használó Amédée Charles Henri de Noé (Párizs, 1818, január 26-Párizs, 1879. szeptember 6.) francia illusztrátor és karikaturista rajzán egy rendőr inti körültekintésre az áldott állapotban lévő nőt, aki az impresszionista festők kiállítását szándékozik megtekinteni. A művészeti irányzat elnevezését Louis Leroy-nak köszönhetjük, aki - mint köztudott - Claude Monet Le Havre kikötőjét ábrázoló látképe, A felkelő nap impressziója címének felhasználásával találta ki az impresszionista kifejezést. Az első impresszionista kiállítás bemutatásának 140. évfordulója kapcsán felkérték Donald Olsont, a Texas State University asztrofizika professzorát, hogy vegyen részt a világ egyik legismertebb műalkotása dotálásában. „Olson kutatása szerint Monet a Grand Quai 45-ös szám alatt álló Hotel d’Amirauté au Havre harmadik emeleti szobájából készítette a festményt, s a művész délkeleti irányba, Le Havre kikötője felé nézhetett. Olson szerint minderre a festményen látható napkorong állásából lehet következtetni. Ahogyan arra is, hogy az év mely időszakában láthatta ilyen magasságban a Napot (...) A kutatás következő szakaszában az asztrofizikus az időjárás-jelentéseket bújta át, hogy kizárja azokat a napokat, amikor köd vagy felhő miatt nem lehetett látni a napot. (...) Ezt követően a kép bal oldalán feltűnő füstfelhőket vette szemügyre, amelyeket enyhén jobbra terelt a szél. A légmozgásokról MUNKÁCSY CAPRICCIO 68
