Gyarmaty Gabriella: Munkácsy capriccio. A festő, a kortársak és a világ legnagyobb Munkácsy gyűjteménye - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 4./41. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2016)
1872 A tehetség mulandóságának gyötrő kételye
1872 A tehetség múlandóságának gyötró kételye B Munkácsy halála után három esztendővel a Magyar Nemzeti Múzeum akkori igazgatója, báró Szalay Imre és leánya, Szalay Lili amatőr fényképész Cécile invitálásának eleget téve Colpachra utazott. A látogatás nyomán Szalay Imre tollából egy cikk született a Vasárnapi Újságszámára, amelyet Lili itt bemutatott képei illusztráltak. A fotókon az egykori konyhából még de Marches báró életében dohányzóvá alakított helyiség szerepel, amelynek falképeit Munkácsy jótevőjénél vendégeskedve festett még 1872-ben. Ekkor öngyilkosságot kísérelt meg, de vendéglátóinak sikerült őt ebből a lelkiállapotból kisegíteni. Szalay ekképpen írja le az eseményeket: „Folyton az a kínzó rögeszme gyötörte, hogy nem tud többé festeni, lelke fájdalmában meghasonlott magával s öngyilkos szándékkal a kerti ház emeletmagasságú ablakából leugrott. A sors könyvében azonban másként volt megírva, az alant elterülő sűrű bozót az esés súlyát felfogta. Munkácsy jóformán meg se sérült. Ez volt a válság, egyszerre visszatért a festéshez való kedve: báró Demarches hamarosan ecsetet, festéket szerzett, és Munkácsy hozzáfogott a szoba kopasz falainak a colpachi parkból s környékéről vett motívumokkal való kifestéséhez.”1 1 Szalay Imre: Colpach. In: Vasárnapi Újság 50/49. 1903. december 6. 806. p. ♦ Enteriőrrészlet Colpachon, de Marches bárót és a helyi lelkészt ábrázoló Munkácsy- falfestménnyel (1903; fotó: Szalay Lili; Munkácsy Mihály Múzeum) ♦ ♦ Munkácsy falfestményeivel díszített szoba Colpachon (1903; fotó: Szalay Lili; Munkácsy Mihály Múzeum) ♦ Munkácsy első colpachi látogatása idején született a szecessziós grafika egyik legvirtuózabb mestere, a mindössze huszonöt esztendeig élt Aubrey Vincent Beardsley (Brighton, Egyesült Királyság, 1872. augusztus 21 - Menton, Franciaország, 1898. március 16.). Az angol grafikus, illusztrátor és karikaturista tusmunkái ma is megragadják a figyelmet. Cizellált finomsággal kidolgozott, hullámzó vonalakból és a dekoratív hatást erősítő fekete vagy a papír fehérjét használó fehér felületekből épített kompozícióin irodalmi, történeti, bibliai, mitológiai történeteket dolgoz fel. Szívesen nyúl erotikus témákhoz is. 1894-ig az Edward Burne-Jones-t állandóan foglalkoztató The Artist and /ournal of Home Culture című lapnak adta rajzait, amely nyíltan állást foglalt a férfi homoszexualitás magasabbrendűsége mellett.1 1894 és 1897 között szívesen jelentette meg grafikáit a normatagadó új művészeti irányokat előtérbe helyező, dekadens látásmódot tükröző The Yellow Book című angol irodalmi folyóiratban, amelyben rendszeresen publikált Oscar Wilde és Mary Wollstonecraft filozófus, feminista író is. 1 Ajtay-Horváth Magda: A szecesszió stílusjegyei a századforduló magyar és angol irodalmában. In: http://mek.oszk.hu/03900/03917/03917.htm MUNKÁCSY MIHÁLY MÚZEUM, BÉKÉSCSABA 59
