Gyarmaty Gabriella: Munkácsy capriccio. A festő, a kortársak és a világ legnagyobb Munkácsy gyűjteménye - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 4./41. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2016)
1869 Ismét magyar téma a vásznon: Tépéscsinálók
1870 Ismét magyar téma a vásznon: Tépéscsinálok 0 Munkácsy az 1848-1849-es forradalom és szabadságharchoz kapcsolódó Tépés- csinálók című művét Pesten majd Düsseldorfban készítette elő. Munkájához szívesen használt fotótanulmányokat is. A hosszú időn keresztül, megközelítőleg két éven át festett vásznon a képtérbe horizontálisan komponált sokszereplős jelenetet örökített meg: a népes gyülekezet a harcokban megsebesült katona elbeszélését hallgatja. Ez a képszerkesztési megoldás a holland festészet hatásaként értékelhető Munkácsy életművében. Az év végén néhány napot régi barátjával, Paál Lászlóval (Zám, 1846. július 30 - Charenton-le-Pont, Franciaország, 1879. március 3.) töltött Düsseldorfban. 1870. december 7-én így írt Ligeti Antalnak: „Én most Paállal vagyok itt, ki Hollandban lévén tanulmányokat festeni, itt telepedett le a télre. Szép tehetség látszik benne, sok szép tanulmányt hozott magával, melyek után már egy pár képet el is kezdett, mégpedig sokat igérőleg. Örvendek, hogy legalább nem vagyok magam. Az estéket együtt töltjük, együtt járunk ebédre, szóval felhasználjuk egymás társaságát. Én meg csak azt szeretném, hogy csak lefőznénk ezeket a német festőket, pedig van kilátás rá. Tudom, hogy ennek Ligeti űr is örvendene...”1 1 Idézi: Gyarmati Gabriella: Munkácsy-öröknup- tár. Szerkesztette: Gyarmati Gabriella. Békéscsaba, Munkácsy Mihály Múzeum, 2014. 353. p. ♦ Modellfotó a Tépéscsinál ókhoz: Sebesült vándor (1870; Munkácsy Mihály Múzeum) ♦ ♦ Modellfotó u Tépéscsinál óikhoz: Álló, idős nőalak (1870; Munkácsy Mihály Múzeum) ♦ ♦ Modellfotó a Tépéscsinálókhoz: Ülő, ködmönös asszony (1870; Munkácsy Mihály Múzeum) ♦ UGYANEKKOR TÖRTÉNT Paál László a magyar plein-air festés egyik legkorábbi képviselője Böhm Pál (Nagyvárad, 1839. december 28 - München, 1905. március 29.) aradi festőiskolájában kezdte tanulmányait. Későbbi barátjával, Munkácsy Mihállyal 1862-ben szintén Aradon ismerkedett meg, s útjaik Munkácsy bécsi akadémiai tartózkodása idején újra keresztezték egymást. Barátságuk ebben az időszakban mélyült el igazán. A düsseldorfi években is tartották a kapcsolatot, és egy hollandiai tanulmányútra is együtt utaztak el. Paál az alábbi útitervet vázolja egy Munkácsynak 1870. november 2-án a hollandiai Beilenből írt levelében: „...a Zuiderseen át megyünk Amsterdamba, onnan Haarlem, Haag, Rotterdam, Antwerpen, Brüssel és Cölnön át Düsseldorfba. Utunk körülbelül 8-10 napot vesz igénybe... Ülj fel a vaspályára és tedd velünk meg ezt az egy heti parthiet a leggyönyörűbb galériákon keresztül, úgyis szándékod volt.” 1 Az egyműfajú tájképfestőnek tartott Paál László 1872-ben - Munkácsy ösztönzésére - Franciaországba költözött, s egy évvel később már együtt dolgoztak Barbi- zonban. Munkácsy az ottani tájat nagyon megkedvelte, s az ott megismert tájszemléleti módot és tájfestési metódust később is előszeretettel alkalmazta. Néhány évvel később a Mester megfestette barátja arcképét is. 1 Idézi: Végvári Lajos: Munkácsy Mihály élete és művei. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1958. 121. p. 51 MUNKÁCSY MIHÁLY MÚZEUM, BÉKÉSCSABA
