Gyarmaty Gabriella: Munkácsy capriccio. A festő, a kortársak és a világ legnagyobb Munkácsy gyűjteménye - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 4./41. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2016)
1867 A szegény magyar festő szerencséjének históriája
i86y A szegény magyar festő szerencséjének históriája a Munkácsy - még a müncheni akadémia hallgatójaként - 1867. február 18-án pályázatot nyújtott he báró Eötvös józsef vallás- és közoktatási miniszternek, melynek mellékleteként - többek között - a Pestvárosi 1838 évi árvíz című művét csatolta. Pályázatát két müncheni tanára, Wagner Sándor és Wilhelm von Kaulbach is támogatta. Folyamodványában leírta, hogy árvasága miatt milyen erőfeszítéseket kellett tennie, hogy idáig jusson, s elengedhetetlen fontosságú tanulmányainak folytatása. „Ezeknél fogva esedezem, méltóztassék (...) engemet, tanulmányaim folytathatására 1500 ft stipendiumban kegyesen részeltetni, amit én művészi termékeimmel hazámnak egykor megszolgálni legszentebb kötelességemnek tartok.” S így is tett. Elismert párizsi festőként is mindig visz- szatért a magyar/magyaros témához. Soha nem felejtett el magyarnak, magyar festőnek lenni. A pályázat mellékleteként az ifjú festő csatolta azt az 1867. február 1-jén készült, ma is őrzött szegénységi bizonyítványt, amelyet számára a város akkori elöljárói, Békéscsaba első népképviselője, Eördögh Frigyes városi főjegyző, Zsilinszky Mihály bíró és Michnay Mihály esküdt állítottak ki. „Alulírott községi elöljárók illő megkeresés folytán hitelesen bizonyítjuk, miként Munkácsi Lieb Mihály festesz a' ki szüleinek elhalása után községünkben, jelesen a Gerendási pusztán Reök István haszonbérlő úrnál mint nagy bátyjánál huzamosabb ideig tartózkodott, - jelenleg pedig a Müncheni képző művészeti Intézetben bővebb képzés végett foglalatoskodik, - minden vagyon nélkül szűkölködő egyéniség legyen.” ♦ Szegénységi bizonyítvány (1867; Munkácsy Mihály Múzeum) ♦ A XIX. század második harmadában Európában továbbra is tartja magát a historizmus művészi irányzata, s nem egyedülálló módon, Magyarországon még a későbiedermeier személet is jelen van. A realista törekvések azonban egyre inkább teret hódítanak. A változások előfutárának tekinthető az angol john Constable és Joseph Mallord William Turner. A francia alkotók közül Honoré Daumier, Jean-Francois Millet, Jean Désiré Gustave Courbet, Jean- Baptiste Camille Corot és az orosz Hja Jefimovics Repin működése nagy változásokat hoz a festészetben. Munkácsy Ormós Zsigmondnak írt levelében meglehetős elragadtatással fogalmaz 1875. január 25-én: „Corot mint művész nagy és mint ember, mint karakter úgyszólván páratlan, ezt el nem mulaszthatom megemlíteni mert éppen úgy bámulom benne az embert mint a művészt.”1 1 Idézi: Gheorge Vida: A fiatal Munkácsy és Ormós Zsigmond. In: Munkácsy Mihály (1844-1900). Nemzetközi Tudományos Emlékülés, Debrecen, 1994. március 8-9. Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 53. Szerkesztette: Sz. Kürti Katalin. Debrecen, Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1994. 21. p. UGYANEKKOR TÖRTÉNT ♦ John Constable (East Bergholt, Suffolk, Anglia, 1 776. június 11 - London, Anglia, 1837. április 1.): Az 1814-es párizsi békekötés ünneplése East Bergholtban (1814; Szépművészeti Múzeum - Magyar Nemzeti Galéria) ♦ MUNKÁCSY MIHÁLY MUZEUM, BÉKÉSCSABA 39
