Gyarmaty Gabriella: Munkácsy capriccio. A festő, a kortársak és a világ legnagyobb Munkácsy gyűjteménye - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 4./41. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2016)
1863 Az első siker az Országos Magyar Képzőművészeti Társulatnál
l8”3 ♦ Munkácsy Mihály: Reök Lajos arcképe (1864; Munkácsy Mihály Múzeum) ♦ Az alapítása utáni években gróf Andrássy Gyula elnökletével működő Országos Magyar Képzőművészeti Társulat - Harsányi Pál igazgatóválasztmányi elnök ajánlására - nyolcvan forintért megvette Munkácsy Regélő honvéd című festményét1, amiért ő Telepi Károlynak, a Társulat titkárának és műtárnokának egy 1863. szeptember 15-én kelt levélben fejezte ki háláját. Ahogyan írja: „tökéletes megelégedésemet és köszönetemet nyilvánítom...”.2 1864 novemberének környékén - felvételt nyerve a bécsi Képzőművészeti Akadémiára, a tandíj és a megélhetés finanszírozására - Munkácsy portréfestést vállalt. Megörökítette pécsi rokonait, Reök Lajost és Reök La- josné járossy Júliát, valamint a szülői párosportré után leánygyermekeik, - többek között - Irén és Gabriella arcképét is. Ezeken a táblákon a biedermeier befolyása még inkább érvényesült. A bájos képmások egyikén szereplő Irén vállára, az effajta képi gondolkodásmódhoz idomulva, egy igen élethű legyet is festett. Reök Lajos képmása (1864; Munkácsy Mihály Múzeum) A portré a hat elemből álló, a Reök család Pécsen élő ágának tagjait ábrázoló arcképsorozat része. A továbbtanulás lehetőségének megteremtése végett vállalt táblák közül a szülőket, Reök Lajost és hitvesét ábrázoló portrépár a családtól kerül a Munkácsy Múzeumba. E képek festésmódjukban és harmonikus hatásukban, tulajdonképpen az általuk képviselt későbiedermeier szellemben, erőteljesen emlékeztetnek az itáliai származású Marastoni jakab, az Első Magyar Festészeti Akadémia és az első hazai dagerrotípia-műhely létrehozójának munkáira. 1 Szmrecsányi Miklós: Visszapillantás az Orsz. M. Képzőművészeti Társulat 50 éves múltjára. In: Művészet 10/3. 1911. In http://www.mke.hu/lyka/10/097-158-tarsulat.htm 2 Farkas Zoltán (szerk.): Munkácsy Mihály válogatott levelei. Budapest, Művelt Nép Könyvkiadó, 1952. 18. p. Munkácsy Mihály első festészeti sikerének esztendejében, 1863-ban készült el a Békés megye agrártörténeti kuriózumának tekinthető dobozi magtár. A dobozi uradalmat ekkor irányító Wenckheim Dénes megbízásából Ybl Miklós tervei szerint épült, a magtárt és a szárítótornyot magában foglaló T alaprajzú épülettömb négy szintes. A két egységet a második emelet magasságáig húzódó, félköríves dongaboltozattal fedett átjáró köti össze, amely a terményt a magtárba szállító járművek megállóhelyeként szolgált. Az ív fölött körbe futó főpárkány mintha összefogná az épület tömbjét; fölötte a szárító mindhárom oldalán félköríves záródású nyílások ötös sora látható. A szárító falait a szellőzőnyílások négyzetformáinak hálózata osztja, amelyet Ybl úgy tervezett meg, hogy - a legnagyobb hatásfokú működés érdekében - a szemben lévő falakon azonos magasságban és rendszerben kerüljenek elhelyezésre. Ybl Miklósnak nem ez volt az első Békés megyei megbízatása. 1862 körül báró Wenckheim Béla romantikus stílusú fáspusztai vadászkastélyának átépítésére kapott megbízást. A magtárépület sikeres kivitelezése után Ybl tervezte az 1874-1875-ben épült gyulai árvaházat, majd annak elkészülte után 1879-ig gróf Wenckheim Frigyes ókígyósi kastélyán dolgozott. ♦ A dobozi magtár az 1970-es években (magántulajdon) ♦ MUNKÁCSY CAPRICCIO 30
