Gyarmaty Gabriella: Munkácsy capriccio. A festő, a kortársak és a világ legnagyobb Munkácsy gyűjteménye - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 4./41. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2016)
1862 Saját útra lépve
Saját útra lépve [2 ♦ Ormós Zsigmond (1890 körül; fotó: Ellinger Ede; a kép forrása: Vasárnapi Újság 41/47. 1894. november 25. 789. p.) ♦ ♦ Rusz Károly: Ormós Zsigmond (A kép forrása: Vasárnapi Újság 19/34. 1872. augusztus 25. [413], p.) * Munkácsy és mestere, Szamossy Elek útjai 1862 őszén különváltak. „Meg volt írva a sors könyvében, hogy mégis el kell válnom Szamossytól s vissza kell térnem Reök bácsihoz, ahonnan újra útnak indulok. Már ideje volt! Legfőbb szükség volt rá, hogy lássak és tapasztaljak. Ormos társaságában teljesen kinyílt a szemem, s éreztem, hogy az akadémián van a helyem. Szamossyt Aradig kísértem. Ott festéket vásároltam, s elhatároztam, hogy mihelyst nagybátyámhoz érek, hozzákezdek a komoly munkához. Elbúcsúztam a derék Szamossytól”1 - írta a festő, s még októberben nagybátyja gerendási birtokára utazott. Itt készült újabb tervének megvalósítására: megteremteni a feltételeket arra, hogy Budapestre költözzön. Gerendáson „nem akartam kis tőkémet felélni s elhatároztam, hogy keresni fogok. Képeket festek és eladom. Gondosan megtettem az előkészületeket. Sajnos, csak a legszükségesebb festékeket tudtam megvásárolni s az ecseteket magam készítettem. Úgy, ahogy Szamossytól láttam, aki még a vásznat is maga szőtte. Asztalostanulmányomnak mindenesetre nagy hasznát vettem, mikor léckereteket csináltam. És rögtön hozzáláttam az első képhez.”2 A Gerendáson töltött időszakban készült első olaj- festménye, a Levélolvasás, melyet a Tollfosztó asszony és a Fonó nő várakozás közben követett. 1 Munkácsy Mihály: Emlékeim. Bevezető: Végvári Lajos. Budapest, Hungária Könyvkiadó, 1950. 70. p. 2 Munkácsy Mihály: Emlékeim. Bevezető: Végvári Lajos. Budapest, Hungária Könyvkiadó, 1950. 70-71. p. UGYANEKKOR TÖRTÉNT Munkácsy Mihály 1862 szeptemberében ismerkedett meg Ormós Zsigmonddal (Pécska, Arad vármegye, 1813. február 20 - Budapest, 1894. november 17.). Szamossy Elekkel érkezett a politikus, író, újságíró, művészettörténész, a Délmagyarországi Történeti és Régészeti Társulat megalapítását kezdeményező Ormós buziási birtokára, aki mind műveltségével, mind pedig gazdag mOgyűjteményével lenyűgözte a fiatal festőt. A Munkácsyval való találkozás idején is a Pesten kiadásra került Utazási emlékek című könyvsorozatán dolgozott. „Külföldi utazásában különösen a mügyűjteményeket, jelesen a képtárakat tette kiváló tanulmány tárgyává s festészeti tanulmányokat tett; ezek eredményét »Utazási emlékek« czim alatt bocsátotta közre, kötetben (1860-63.), mely müvével magára vonta az akadémia figyelmét is, s annak 1861-ben tagjává választatott, a nyelv-és széptudományi osztályban. Székét 1862. június 12-kén ismét egy becses mütörténelmi monográfiával foglalta el, melyben Cornelius Péter hires német festő életét s működését tárgyalta.”1 Még 1862-ben adta közre a Fóth művészeti szempontból, egy évvel később A Széche- nyi-szobor és a szobrászat realismusa, 1864-ben pedig az akkor még magántulajdonban lévő gyűjteményt elemző, A herczeg Eszterházy-képtár műtörténelmi leírása című művét. A termékeny szerző Itáliában tett utazása idején végzett kutatásai nyomán 1867-ben Temesváron jelentette meg az Urbinói Santi Rafael című könyvét. „Mint mübarát is, e tekintetben nem épen gazdag hazánkban, az elsők egyike. Olajfestmény-, réz- s aczélmetczet-, harcz- és kézrajz-gyüjteménye, régiségtára, több mint 7000 darabra menő régi pénzgyüjteménye, tanúságot tesz erről s a képző művészet minden ága iránti élénk szenvedélyéről.” - folytatja Ormós Zsigmond gazdag életútjának méltatását a Vasárnapi Újság fentiekben idézett cikke. 1 -á-r-: Ormós Zsigmond. In: Vasárnapi Újság 19/34. 1872. augusztus 25. 414. p. MUNKÁCSY CAPRICCIO 28
