Gyarmaty Gabriella: Munkácsy capriccio. A festő, a kortársak és a világ legnagyobb Munkácsy gyűjteménye - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 4./41. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2016)
1861 Gyulai vázlatkönyv
Gyulai vázlatkönyv a 1861 első felében született Munkácsy Mihály első rajzgyűjteménye, a II. világháborű óta lappangó Gyulai vázlatkönyv, amelyet Gyulán készült rajzainak javából, huszonegy lapból állított össze, kifejezetten Reök István számára. A fiú azt remélte, hogy az album meggyőzi Reököt a tehetségéről. 1861. május 30-án lerajzolta Reök István gerendási birtokának csőszkunyhóját. A lapot megmutatta nagybátyjának, aki rápillantva ekképpen reagált: „Kutya terengette, hát még most se igazították helyre a vityillót.” ♦ Munkácsy Mihály: Reök bácsi kunyhója / A gyulai vázlatkönyv 14. lapja (1861; lappang) ♦ ♦ Munkácsy Mihály: A gyulai vár / A gyulai vázlatkönyv 3. lapja (1861. május 31.; lappang) ♦ A Gyulai vázlatkönyv születésének idején látta meg a napvilágot Munkácsy Mihály realista látásmódjának késői követője, Koszta József (Brassó, 1861. március 27 - Budapest, 1949. július 29.). Tanulmányait a Benczúr Gyula vezetésével működő, a képzés középpontjába a táblakép festést állító 1. számú Festészeti Mesteriskolában kezdte, ahol Székely Bertalan, és az intézmény későbbi igazgatója, Lotz Károly keze alatt dolgozott. Útja a müncheni akadémiára vezetett, majd festett Olaszországban és Párizsban; többször ellátogatott Nagybányára és Szolnokra is. A számára leginkább termékenyítő látványvilágra a szentesi tanyavilágban lelt. Festészeti törekvéseinek középpontjában az Alföld és a magyar paraszti világ ábrázolásának problematikája áll. Életművében feszesebb és oldottabb periódusok váltják egymást, így az azonos témakörbe tartozó ábrázolások hangulata nem teljesen egységes. A paraszti téma és az alföldi látványvilág erőteljes szín- és fényhatásokkal történő expresszív jellegű megmutatása mellett bibliai jeleneteket is szívesen ábrázolt. 1917-ben rendezett kiállításáról így ír Farkas Zoltán: „Koszta markánsan különválik minden magyar festőkortársától, sőt annyira egyéni, mint csak kevesen a mai festőnemzedékben. Teljesen otthon van a természeti világ jelenségeiben, képeiről lerí, hogy nemcsak látta a magyar föld életét, hanem évek hosszú során benne is élt s hogy át is élte lelke mélyén minden magasztos nagyszerűségét. Nem finoman elfoszló hangulatossága kapta meg, hanem heroikus magasztossága, nem ezernyi sokfélesége, hanem hatalmas csengésű akkordokká egyszerűsödő ellentétessége. Épen ezért nem a részletek, nem az aprólékos szin-nüanszok ábrázolója, hanem egymásra törő nagy színtarkaságoké és egymással küzdő nagy világításbeli ellentéteké.”1 1 Farkas Zoltán: Koszta józsef kiállítása az Ernszt Múzeumban. In: Vasárnapi Újság 64/39. 1917. szeptember 30. 627. p. MUNKÁCSY MIHÁLY MÚZEUM, BÉKÉSCSABA 25
