Gyarmaty Gabriella: Munkácsy capriccio. A festő, a kortársak és a világ legnagyobb Munkácsy gyűjteménye - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 4./41. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2016)
1886 Búcsú egy baráttól: az utolsó találkozások Liszt Ferenccel
i886 Búcsú egy baráttól: az utolsó találkozások Liszt Ferenccel .........................................................................a........ „Hírhedett zenésze a világnak, Bárhová juss, mindig hű rokon! Van-e hangod e beteg hazának A velőket rázó húrokon? Van-e hangod, szív háborgatója, Van-e hangod, bánat altatója?” Vörösmarty Mihály: Liszt Ferenchez (1840, részlet) A két - nagyformátumú gondolkodással és érzelmi felfokozottsággal jellemezhető - művész, Munkácsy Mihály és Liszt Ferenc barátságának alapja az a szellemi rokonság volt, amelyet Zichy Mihály egy Székely Bertalannak szóló, többször idézett levelében lényegre törő egyszerűséggel így foglal össze: Munkácsy = Liszt. Ennek magyarázata Végvári Lajos szerint: „A két magyar művész esetében arról van szó, hogy sajátos temperamentumuk következtében - amelyben a romantika és a realizmus, az individualizmus és az új kollektív forma keresése furcsa módon egyesül - speciális művészi céljaik érdekében szabadabban alkalmazzák a nyugat-európai formai tradíciót. Ez a szabad alkalmazás, merészen kötetlen művészi eljárás természetesen nagyon sok kifogásolni való megoldást eredményezett, de egyben valamilyen új eljövetelét is sejtette.1 Munkácsy felesége 1886. március 22-én estélyt adott a család régi barátja, Liszt Ferenc tiszteletére párizsi palotájukban. Az eseményről minden párizsi lap társasági rovata híradással szolgált. Liszt az Esztergomi Bazilika felszentelésére ♦ Munkácsy Mihály: Liszt Ferenc arcképe I. ............................................................................................... (1886; Szépművészeti Múzeum - Magyar Nemzeti Galéria) ♦ 1 Végvári Lajos: Munkácsy Mihály élete és művei. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1958. 197-148. p. UGYANEKKOR TÖRTÉNT Liszt Ferenc életének utolsó két esztendejéről szolgálhat érdekes adalékokkal egy közelmúltban rendezett aukción felbukkant háztartáskönyv, amely 1884. július 1. és 1886 áprilisa közötti időszakra vonatkozóan tartalmazza Liszt bevételeit és kiadásait, az utazásra, színház- és koncertbelépőkre, postaköltségre és újságok vásárlására fordított összegek lajstromát. A százhatvan oldalas könyv a Weimari Liszt Alapítvány gyűjteményét gazdagítja. A háztartáskönyv vezetésével Liszt Ferenc valószínűsíthetően magyar származású inasát, Kreiner Mihályt bízta meg, aki halálos ágyánál is a zeneszerző mellett volt.1 1 Hamburger Klára: Ismeretlen dokumentum Liszt Ferenc haláláról. In http://www. muzsikulendarium.hu/muzsika/index. php?area=article&id_article=1676 A Munkácsy műtermében dolgozó egyik fiatal festőnek, Rippl-Rónai józsefnek (Kaposvár, 1861. május 23 - Kaposvár, 1927. november 25.) az elkészülte utáni évben módja nyílt Munkácsy Mihály Liszt Ferencet ábrázoló arcképéről egy rézkarc másolatot készíteni. 1888. június 14-én Munkácsy így írt Szmrecsányi Miklósnak: „Mai soraim célja szíves figyelmedbe ajánlani Rippl fiatal hazánkfiát, ki Párizsban küzd a kegyetlen sorssal. Liszt arcképét őáltala metszve az én festményem után küldi be azon reményben, hogy a Képzőművészeti Társulat műlapjául el fogja azt fogadni. Igen óhajtanám, hogy ez neki sikerüljön. Azt hiszem, nem fog nehézségre akadni, miután elég olcsó és a közönségre nézve tán elég érdekes. De ami fő, az, hogy lehetővé tenni szegény fiú Párizsban tartózkodását legalább még egy időre, s ezzel a Társulat jótékonyságát nem érdemtelenre pazarolná. Rippl tehetséges...”' 1 Farkas Zoltán (szerk.): Munkácsy Mihály válogatott levelei. Budapest, Művelt Nép Könyvkiadó, 1952. 154. p. 137 MUNKÁCSY MIHÁLY MÚZEUM. BÉKÉSCSABA
