Gyarmaty Gabriella: Munkácsy capriccio. A festő, a kortársak és a világ legnagyobb Munkácsy gyűjteménye - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 4./41. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2016)
1882 A közönség kedvencei: szalonképek és csendéletek
1882 A közönség kedvencei: szalonképek és csendéletek 0♦ Munkácsy Mihály: Készülődés a papa születésnapjára (1882; v. Pákh Imre gyűjteménye, USA) ♦ Készülődés a papa születésnapjára (1882; v. Pákh Imre gyűjteménye, USA) A Munkácsy hatalmas műtermében konstruált, és a szalonképekhez felhasznált enteriőrrészletek beállítása tulajdonképpen látványtervezés vagy inkább díszlettervezés, ami, ha megrendelné valaki, méltóságon alulinak tűnhet egy híres mester számára, bár az elmúlt évszázadokban számos példát találunk effélére. (Kiemelt rendezvények hatásának különleges látványelemekkel, illúziókeltő berendezésekkel vagy akár csak élőképekkel való fokozására a legkülönfélébb megbízásokat teljesítették a festészet történetének legnagyobbjai közül nem kevesen.) A Készülődés a papa születésnapjára látványos kulisszája meglehetősen sok hasonlóságot mutat a Két család a szalonban című képen láthatóval. E két műnek nemcsak a hangulata hasonló, de mindkettőn szereplő berendezési tárgyakat is felfedezhetünk. Az azonos méretű és arányú asztal (bizonyára csak a lábakat változtatta meg, s alakította „orsós, baluszteres, olasz lábas” 1 asztallá), az azt borító rózsaszín, vékony fehér textillel védett terítő, a szögletes, hímzett kárpittal behúzott támlájú, barokk ülőbútorokat idéző karosszékek (szintén más formára alakított lábakkal) mind a díszlet elemei, amelyeket a gazdag kelléktárból tetszés szerint válogatott kiegészítőkkel öltöztet lakássá. Szalonképei közül azonban nem mind készült effajta „mesterséges” környezetben. A festői kuszaság hangulatteremtő hatását figyelhetjük 1 Voit Pál: Régi magyar otthonok. Balassi Kiadó, Budapest, 1993. 174., 186. p. meg - többek között - a Készülődés a papa születésnapjára című képen is. A leolvasható emocionális történések, a gyermekek mozdulatai, a szőnyegen véletlenszerűen szétszóródott virágok, az asztalon heverő, még fel nem használt szálak összevisszasága a jelenetet nem beállított modellcsoportként, hanem - a mester szándékához igazodva - ellesett pillanatként mutatja. A kép előadásmódja mind a figurák, mind a környezet vonatkozásában igen gazdag festőiséget hordoz. A képet jobbról lezáró asztalkán lévő terítő és az arra vetett könyv különösen lendületes ecsetjárással kerül megformálásra, hatása igen expresszív. Más képeken is megfigyelhetjük, hogy a csendéleti rész szépsége alig észrevehető a dísztárgyak és a lakberendezés egyéb kellékeinek sokaságában. A nézőt ez általában nem zavarja. A szalonképeknek részben az előbbiekből is fakadó, átérezhető kellem kölcsönöz - máig nagy érdeklődést kiváltó - fényt. Munkácsy szalonképein több, elkülönülő csoportba koncentráltan jelennek meg a lakberendezési, használati és dísztárgyak. Mivel ezeken a munkákon tulajdonképpen több csendéletet halmoz ugyanazon táblán egymás mellé, hatásuk nem olyan erőteljes, mint az e műfajba sorolható önálló megoldásoké. Ezek a csendéletek készülhetnek a szalonképek valamely csendéleti részletét tárgyaló előkészítő munkaként, vázlatként, de aligha tagadható, hogy olykor teljességgel önálló képépítő igény is tükröződik (Virágcsendélet korsóval, Nagy virágcsendélet). Az előbbiekben vázoltak a XIX. században általános tendenciaként jelentkeznek, Munkácsy csendéletei pedig kora ízlésének MUNKÁCSY MIHÁLY MÚZEUM, BÉKÉSCSABA 123
