Gyarmaty Gabriella: Munkácsy capriccio. A festő, a kortársak és a világ legnagyobb Munkácsy gyűjteménye - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 4./41. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2016)
1882 A mester a császárnál
A mester a császárnál 1882. február 16-án I. Ferenc József fogadta a Munkácsy házaspárt Bécsben, és a festőt Magyarország apostoli királyaként a Szent István-rend kiskeresztjével tüntette ki. Ezt az elismerést a civil szolgálatban nyújtott magas szintű teljesítményért ítélték oda. A XIX. század második felében polgári személyek, például a művészet és a tudomány képviselői is megkaphatták a rend jelmondatának értelmében: „A köz szolgálatában szerzett érdemek jutalma”. A Mária Terézia által alapított Szent István-rend kitüntetése és tagsága nem volt örökölhető, így a kitüntetett halála után a kitüntetést és annak kiegészítőit visszaadták az uralkodónak. 1882. február 17-én, nászútja után nyolc esztendővel, a festő először érkezett Budapestre. Magával hozta azt a képét, amely miatt egész Európa ünnepelte, a Krisztus Pilátus előtt című vásznat. A festőt és feleségét még az indóházban „elsőként a zenede küldöttsége üdvözölte, az asztalos ipartestület pedig, figyelembe véve a Mester egykori asztalos múltját, mindjárt dísztagnak választotta. Az egyetemi ifjúság fáklyás felvonulással tisztelgett, jelszavaival Munkácsyt, Kossuthot és a hazát éltette. Egy lelkes újságíró ezt írta a pompás eseményről: »Fáklyák vöröslő fénye világította meg a Mester robusztus alakját, amely őszülő, torzonborz hajával, hosszú, tömött szakállával, domború, nagy homlokával az igazi magyar alkat megtestesítője, nem véletlen, hogy külföldön őt tartják a tősgyökeres hun típus egyik illusztris képviselőjének.«” - írta le az eseményt Lipp Tamás.1 Mire a Krisztus Pilátus előtt megérkezett Budapestre, az újságok széles körű tájékoztatással szolgáltak olvasóik számára a képen látható eseménnyel, a festésmóddal, a 1 Lipp Tamás: A sátán körzője. Budapest, Liget Műhely Alapítvány, (1993). 13. p. ♦ Munkácsy Rubens-jelmezben Budapesten (1882 február; fotó: Ellinger Ede és testvére, Budapest; Munkácsy Mihály Múzeum) ♦ Munkácsy egy levelet írt budapesti tartózkodása idején, 1882. február 26-án Mechlovics Béla kalapos mesternek, aki korábban egy kalappal ajándékozta meg a festőt, és egy kéréssel fordult hozzá. „A bemutatott minta kalapot szívesen elfogadtam és megengedem, hogy az ugyanazon mintára gyártott kalapjait Munkácsy kalapoknak elnevezze” - írta válaszában Munkácsy. E levél 2014 januárjában került Pusztay Ödön szegedi asztalosmester leányainak adományaként a békéscsabai múzeumba, „a világ legnagyobb Munkácsy gyűjteményét” tovább gazdagítva. ♦ Munkácsy kézírásos levele Mechlovics Bélának (1882; Munkácsy Mihály Múzeum) ♦ UGYANEKKOR TÖRTÉNT ......€►«.................... jantyik Mátyás (Békés, 1864. május 10 - Békés, 1903. október 16.), miután a rajzolás alapvető ismeretei Orlai Petries Sománál elsajátította, 1879 őszén, tizenöt évesen megkezdte tanulmányait az Országos Magyar Mintarajz Tanoda és Rajztanár Képezdében Lotz Károly és Székely Bertalan keze alatt. így idézte fel Esztegár László ezt az időszakot: „Állandóan a legkitűnőbb növendékek közé tartozott, többször részesült iskolai jutalmakban, sőt kiváló rajzolási tehetségének híre az iskola falain kívül is terjedni kezdett. Szana Tamás még most is emlékezik Jantyik Mátyás néhány feltűnő akt-tanulmányára ebből az MUNKÁCSY MIHÁLY MÚZEUM, BÉKÉSCSABA 117
