Medgyesi Pál: Honfoglalók a békési tájakon. Békés megye jelentősebb 10-11. századi sírleletei - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 3. (40.) - „Ami Csabai” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2015)
Szabadkígyós - Pálliget
Honfoglalók a békési tájakon | Békés megye jelentősebb 10-11. századi sírleletei Szabadkígyós Pál-liget A szabadkígyósi Pál-ligeti tábla Szabadkígyóstól 7 km-re, a Wenckheim-kastélytól ÉNy-ra található. Itt, 1967 decemberében, egy kb. 2 m magas homokháton, homokbányát nyitottak. A munkák során emberi maradványokra, állatcsontokra és tárgyakra bukkantak, melyekről a helyi tanács értesítette a gyulai múzeumot. Juhász Irén régész kereste fel a helyszínt, összegyűjtötte a leleteket, és rövid leletmentő ásatást is végzett. A feldúlt síron kívül még két sírt tárt fel. 1968 tavaszán Juhász Irén és Bálint Csanád régész újból ásatást végzett a helyszínen, és további 16 sírt tártak fel. Az összesen feltárt 19 sírból 12 férfi, 6 női, egy meghatározhatatlan nemű sír volt, és három sírsort lehetett megfigyelni. Valószínűleg egy nagycsalád temetkezett ide. A közösség egyik vezetője az 1. sírban fekvő idős férfi lehetett, akinek két ezüst hajkarikája, bronz hajkarikája, ezüst pántból készült karperecé, bronzkoptatós szablyája, bronzcsatja, bronzveretes öve, kengyel rögzítésére szolgáló csonteszköze, két körte alakú kengyele, hat nyílhegye és nyíltegeze volt. A megnyúzott lovat a koponya és lábcsontokkal a halott lábánál helyezték el. Szintén rangos, talán még az előzőnél is rangosabb lehetett a 4. számú sírban fekvő férfi. A sírt, a jelek szerint, nem sokkal a temetés után feldúlták. Ez a sír is részleges lovastemetkezés volt. Sajnos a sírrablók sok mindent elvihettek a sírból, ennek ellenére megmaradtak a férfi mellé tett íj markolatának csontlemezei, két nyílcsúcs, a nyíltegez maradványai, a vaszabla töredékei. Karperecére és gyűrűjére csak a csontokon látható elszíneződések utaltak. Rangos férfi feküdt a 8. számú sírban is. A két szemgödörben egy kéttagú csüngős, aranyozott bronzveret felső és alsó tagja volt. Bronzcsatja, csiholóvasa, kovaköve, vaskése és három nyílhegye is előkerült a feltárás során. Az 5. számú, csónak alakú sírban koporsó nyomait is megfigyelték. Az íjának a markolatcsontjai, a tegezdíszítő csontlemezek, a tegez vasalásai, a nyílhegy a férfi harcos voltára utal. Szintén fegyveres férfi feküdt a 7. sírban. Két pödrött végű, aranyozott bronzkarikája, harci fokosa és kése volt. A fokosa szokatlan formájú. Egyik kinyúló vége gömbben végződik, a másik hatszögű, a vége egyenesre van vágva. A bal szemgödörben talált kerek bronzdísz mélyebb részeit aranyozták. Ezen kívül a sírokban öntött, bronz karperec, öntött, ezüst nyakperec, edény töredéke, aranyozott bronz haj karika, vaskések, nyílcsúcsok voltak. A 7. és 8. sírban a szemgödörben talált veretek a halotti szemfedőről származnak. A honfoglaló magyarok sírjaiban számos esetben találunk arcra helyezett, a szemeknél és a szájnál kivágott lemezeket.202 Ugyanakkor az ugor népeknél szokás volt az, hogy bőr vagy textil halotti szemfedőkre a szem és a száj felett fémlapokat, pénzeket varrtak fel. Ez történt a két szabadkígyósi sírban is.203 A volgai bolgár /(pl. Tankajevka) temetőkben talált halottas maszkok a régi magyar temetőkben is fellelhetők.204 A szemfedők használatának hitvilági háttere a szemek és a száj eltakarása, azaz a rontás elleni védelem volt. A 13. számú sírban talált egyik nyíl iránya és elhelyezkedése arra utal, hogy belelőtték a sírba, méghozzá 202 Dienes István: Honfoglalóink halottas szokásainak egyik ugor-kori eleméről. Archaeológiai Értesítő 90. (1963) 108-111. 203 Bálint Csanád: X. századi temető a szabadkígyósi-pálligeti táblán. A Békés Megyei Múzeumok Közleményei I. (1971) 65. 204 J. A. Halikova: A Volgai Bulgária és a X. századi Magyarország népessége etnikai rokonságának kérdéséhez. A Hajdúsági Múzeum Évkönyve I. (1973) 28.
