Medgyesi Pál: Honfoglalók a békési tájakon. Békés megye jelentősebb 10-11. századi sírleletei - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 3. (40.) - „Ami Csabai” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2015)
Békésssámson - posztós János telke, Szabadság u. 78. - Békésszentandrás - Pálinkás-dűlő/Pálnikás-ér
Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba | 2 Q 1 5 Békéssámson Posztós János telke, Szabadság u. 78. A Szabadság út 78. szám alatt, Posztós János házának alapozásakor részleges lovassírt találtak. A lovassír eredeti állapotában felszedve megtalálható a Szántó Kovács János Múzeumban, Orosházán. A sírban előkerült leletek: 4 db tömör fülesgomb, alsó felén rovátkolt díszítéssel, kis bronzkarika, 2 db kengyel, lókoponya és lólábcsontok.72 A lovas mellé itt is a lovának a megnyúzott bőrét, az abban meghagyott koponyát és a lábcsontokat helyezték. A húsát a halotti toron elfogyasztották. A túlvilágon újra feléledő ló ott is gazdája szolgálatára állt, feszes bőrrel, teljes erőben. Hogy milyen mély összefüggések vannak az egykori hitvilág és a még élő néprajzi adatok között, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a keleti népek sámánjai a dobjukat a mai napig a lovuknak is nevezik. Ennek az ütemes hangjára, „a patáinak dobbanására”, a „hátán” jutnak el más világokba. Szertartás előtt a dob megereszkedett bőrét tűz fölé tartják, és azt mondják, „megetetik parázzsal”, hogy kifeszüljön. És mi is történik a mesebeli táltossal „A parazsat evő paripa” című népmesénkben? A napközben csont-bőr gebe megkéri a mesebeli legkisebb fiút, hogy etesse meg parázzsal. A fiú, a gazda tiltása ellenére, megeteti parázzsal. A parázstól kifeszül a ló bőre, táltos paripa lesz, és gazdájával égi kalandokra indulnak. Átugratják az üveghegyet, és felvágtatnak a csillagok közé. így él tovább évszázadok óta, mesébe bújtatva, az egykori pogány magyar hitvilág egy-egy kis morzsája. Békésszentandrás Pálinkás-dűlő/Pálinkás-ér 1 912. szeptember 4-én Békésszentandrás község főjegyzője, dr. Hajas József egy zsák emberi csontot és egy csorba agyagkorsót, néhány ruhadíszt, gyöngyöt, törött karkötőt adott át Krecsmarik Endrének, aki szarvasi tanárként lelkes kutatója volt a megye régiségeinek. Mint kiderült, egy kis halomból kerültek elő földhordás közben. A lelőhely Szarvastól jó órányira, Békésszentandrástól 10 percre, a falutól délkeletre, a Furugyi-lapostól nyugatra, a régi Pálinkás-ér keleti partján van. A terület akkor özvegy Bagi Vincéné pálinkáséri földjére esett. A halom mindössze 160 cm magas, átmérője kb. 30 méter lehetett. Anyaga agyagos, televényes, hordott föld, mely helyenként olyan kemény volt, hogy csákányozni kellett. A munkások elmondása szerint mire Krecsmarik Endre a helyszínre ért, már kb. 35-40 sírt pusztítottak el. A legtöbb sír melléklet nélküli volt. A domb tetején lovassírt találtak, kengyellel, zablával. A többi sír 72 Olasz Ernő: középkori leletek Békéssámsonon. In.: Emlékkönyv hazánk felszabadulásának és az orosházi Szántó Kovács Múzeum fennállásának 10 éves évfordulójára. Orosháza 1955, 25., Olasz Ernő: Középkori leletek Békéssámsonon. Archaeológiai Értesítő 83. (1956). 212., Olasz Ernő: Árpádkori település Békéssámson-cigándon. A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (1959) 5-3., Fehér Géza-Éry Kinga- Kralovánszky Alán: A Közép-Duna-medence magyar honfoglalás- és kora Árpád-kori sírleletei. Régészeti Tanulmányok II. Budapest 1962. 23.
