Medgyesi Pál: Honfoglalók a békési tájakon. Békés megye jelentősebb 10-11. századi sírleletei - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 3. (40.) - „Ami Csabai” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2015)
Békéscsaba - Báthori utca 82.
Honfoglalók a békési tájakon | Békés megye jelentősebb 10-11. századi sírleletei tottak mindent a földmunka során. A leleteket megtalálók a sem a csontváz, sem a lócsontok, sem a tárgyak elhelyezkedéséről nem tudtak felvilágosítást adni. A még összegyűjthető emberi és lócsontokat Tábori György régész összeszedte. A leletek a Munkácsy Mihály Múzeumba kerültek, és 1965-ig ott őrizték azokat. Később a lelőhelyet, Tábori György társaságában, Bálint Alajos, szegedi múzeumigazgató is felkereste, de addigra a sír környékét már teljesen kitermelték, újabb sírokat nem találtak. A lelet előkerülési körülményeiről Tábori György leveléből tudunk.53 1965-ben a Magyar Nemzeti Múzeumból Dienes István érdeklődött a leletek után, és ekkor Tábori György a Magyar Nemzeti Múzeumba küldte a leleteket. A sírleletről először Németh Péter régész írt, Dienes István régész szóbeli közlése alapján, és a leletet a 10. századi magyarság vezető rétegéhez tartozó magányos női sírként értékelte.54 A teljes feldolgozást és közlést Révész László régész végezte el.55 A vizsgálatok alapján a sírban egy nő feküdt, és mellé temették felszerszámozott hátaslovát is.56 A nő haját két hajfonatkorong díszítette. Az egyik bronzból öntött, karikás közepéből keresztirányban négy csúcsos végű, lyukas közepű levélidom ágazik ki. Minden bizonnyal a világfa négy égtáj felé szétterülő lombozatának felülnézetből való egyszerű képi megfogalmazása. A másik hajfonatkorong is bronzból öntött, áttört mívű. A pálcásán kialakított kör alakú keretbe életfa elé állított állat (ló) alakját komponálták. A vázlatosan előadott két díszítőelem egymással tökéletesen összefonódik. Az újjáalkotott korongon alul két lyuk mutatkozik. Ezek további díszek befűzésére szolgálhattak. A nő nyakában egy gyöngyfüzér volt. 2 db kéttagú fehér üveggyöngyszem, 2 db kéttagú sárga üveggyöngyszem, egy kéttagú sötétzöld üveggyöngyszem, 4 db nagyobb, gömbölyded fehér üveggyöngyszem, 4 db nagyobb, gömbölyded sárga üveggyöngyszem, 8 db apró kölesszem nagyságú üveggyöngyszem (kettő zöld, a többi barnásszürke) alkotta a gyöngysort. Ruháját tömör, bronzból öntött fülesgombok fogták össze. Az egyikük kerek füle rövid nyakkal kapcsolódik a lapos, félgömbös testű, szétrepedezett felületű gombjához. A másik füle olyan, mint az előbbié, de a nyakrész rövidebb. Karján sima, bronzból készült pántkarperecet viselt. A karperec végét ellapították, ezáltal itt enyhén kiszélesedik, íveléssel zárul, középtengelyében finom gerinc mutatkozik rajta. Nyilvánvalóan ilyen volt a másik, hiányzó vége is. A meglevő, összefüggő pánt is két darabban került be a múzeumba. Épp a hiányzó végét megelőző rövid részlete tört le.57 Szintén a karján lehetett a másik, tömör, vaskosabb, bronzból öntött karperec is. Pálcája a belső oldalon egyenes, külső oldalán viszont domború és hossztengelyében gerince van. A sírban talált vaskés vagy ár töredéke igen rossz állapotú. A nyéltüske fanyomokkal és a vele összefüggő penge rövid töredéke maradt csak meg. A lószerszám díszei között van 3 db pofaveret.58 Bronzból öntöttek, kerek formájúak. A központi dudor53 A levél a Munkácsy Mihály Múzeumban található., Jankovich B. Dénes-Medgyesi Pál-Nikolin Edit-Szatmári Imre-Torma István: Magyarország régészeti topográfiája 10. Békés megye régészeti topográfiája IV/3. Békés és Békéscsaba környéke. 1-2. Szerk.: Jankovich B. Dénes. Budapest, 1998. 240-241. 54 Németh Péter: Békéscsaba földjének múltja az őskortól a magyar középkorig. In.: Tanulmányok Békéscsaba történetéhez. Szerk.: Kristó Gyula-Székely György. Békéscsaba, 1970. 15., Bökönyi Sándor: History of domestic mammals in Central and Eastern Europe. Budapest. 1974. 348. (lócsontok közlése), Farkas-Marcsik-Szalai 1991, 354-355. (az embertani anyag feldolgozása), Jankovich B. Dénes: A magyar honfoglalástól a török korig. In.: Békéscsaba története. Első kötet. A kezdetektől 1848-ig. Szerk.: Jankovich B. Dénes-Erdmann Gyula. Békéscsaba, 1991. 149., 55 Révész László: Honfoglalás kori női sír Békéscsaba-Erzsébethelyen. - Ein landnahmenzeitliches Frauengrab in Békéscsaba-Erzsébethely. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve-Studia Archaeologica III. (1997) 169-188. 56 A leletek a Magyar Nemzeti Múzeumban vannak. 57 Révész László szerint valószínűleg a megtalálók törték le a végét, az anyagának megismerése érdekében (Révész László: Honfoglalás kori női sír Békéscsaba-Erzsébethelyen. - Ein landnahmenzeitliches Frauengrab in Békéscsaba-Erzsébethely. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve- Studia Archaeologica III. (1997) 170. 2. j.). 58 A sírban két év körüli mén koponyáját és lábszárcsontjait találták. Az állatcsontokat Vörös István dolgozta fel (Vörös István: A békéscsaba- erzsébethelyi honfoglalás kori sír lova. - Das Pferd des lannahmezeitlichen Grabes von Békéscsaba-Erzsébethely. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve-Studia Archaeologica III. 1997. 197-200).
