Medgyesi Pál: Honfoglalók a békési tájakon. Békés megye jelentősebb 10-11. századi sírleletei - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 3. (40.) - „Ami Csabai” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2015)
Összegzés
Honfoglalók a békési tájakon Békés megye jelentősebb 10-11. századi sírleletei • • Összegzés Mint láttuk, Békés megye korai történetéről kevés az adatunk. Az eddig feltárt régészeti leletek alapján nehéz következtetést levonni. A megye területén előkerült 10-11. századi leletanyagban nem lehet meghgyelni területi elkülönülést. A leletanyag egységesnek tűnik. Néhány kérdés azonban felvetődik. A kutatás jelenlegi állása szerint úgy látszik, hogy a Békéscsabától északra eső területen, kb. Mezőberényig, a 10. századi temetők folytatódtak all. században is.274 Ugyanakkor déli irányban, a Szabadkígyóstól kb. Kunágotáig tartó területen, mely egykor Zaránd megye része volt, a 10. századi temetőknek általában nincs 11. századi folytatása. Az egykori zarándi területeken valószínűleg a lakosság egy része is kicserélődött. Erre utal talán az, hogy mint láttuk, a Szabadkígyós-Pálligeti táblán és a Sza- badkígyós-Tangazdasági homokbányában feltárt honfoglalás kori temetők sírjait részben kirabolták. A jelek szerint ez akkor történt, amikor még a sírok helye látható volt. Az északi területeken viszont békésebb volt az átmenet, s helyben maradtak az eredeti lakók. Talán ez magyarázza, miért éppen az északi részeken törtek ki a pogánylázadások 1046-ban majd 1061-ben.275 Orosháza környékén valószínűleg ugyanaz a helyzet, mint a Maros-torok környékén. Itt érdekes jelenséget figyeltek meg a Maros-torok vidékének 10-11. századi anyagának feldolgozásakor. A megfigyelés szerint a Maros-torkolatvidékén a Tisza két oldalán a 10-11. századi temetők a településtörténet eltérő alakulására utalnak. A Duna-Tisza közi részeken a lakosság érzékenyebben reagált a 10. századi változásokra, a tiszántúli területeken viszont az élet folyamatosnak látszik. Valószínű, hogy a Duna-Tisza közi területek a fejedelmi szállásterülethez tartoztak,276 a Tiszántúli szakasz pedig feltehetőleg már a 10. században az „Ajtony-törzs” területe volt. A tiszántúli területen a középrétegbeli sírok eltűnése és a köznépi temetők folyamatos továbbélése arra utalhat, hogy az I. István által Ajtony ellen vezetett hadjárat után csak Ajtonyt és kíséretét távolították el a terület éléről, a közrendű népesség háborítatlanul folytatta életét.277 Bár a leletanyag aránylag kis mennyisége miatt a következtetésekkel vigyáznunk kell, s a későbbiekben 274 Ide vehető a Gyulavarsánd-Laposhalmon (Románia) feltárt temető is. Vő.: Medgyesi Pál: Avar kori sírlelet (?) és 10-11. századi köznépi temető részletei Gyulavarsánd-Laposhalmról. Altum Castrum IV. (Visegrád, 1995) 98-118. 275 Révész László: Honfoglalás kori női sír Békéscsaba-Erzsébethelyen. - Ein landnahmenzeitliches Frauengrab in Békéscsaba-Erzsébethely. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve-Studia Archaeologica III. 1997. 182-185. 276 Kristó Gyula: Levedi törzsszövetségétől I. István államáig. Budapest, 1980. 464-466., Szabó János Győző: A Duna-Tisza köze és a magyar honfoglalás. Forrás 15. (1983) : 7. 34-51. 277 Kürti Béla: Régészeti adatok a Maros-torok vidékének 10-11. századi történetéhez. In.: A kőkortól a középkorig. Szerk.: Lőrinczy Gábor. Szeged, 1994. 378-379.
