Medgyesi Pál: Honfoglalók a békési tájakon. Békés megye jelentősebb 10-11. századi sírleletei - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 3. (40.) - „Ami Csabai” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2015)
Vésztő - Bikeri
Honfoglalók a békési tájakon | Békés megye jelentősebb 10-11. századi sírleletei Ezen kívül két boglár töredéke díszítette a ruháját. Az egyik vékony ezüstlemezből préselt, szilvamag alakú, felülete recézett. Szélén sűrűn átfúrt lyukak láthatók. Helyenként aranyozás nyomai figyelhetők meg rajta. A másik boglár ezüstből készült, pontozott körrel körülvett félgömböcskékből álló, félgömb alakú. A gömböcskék közeit rombusz alakú granuláció dísz tölti ki. Valószínűleg megolvadt. Darabokra tört. A 2. számú férfi sírban a koponya alatt zabla és kengyel volt, ami a fej alá tett nyeregre és lószerszámokra utal. Az ilyen jellegű, úgynevezett lószerszámos sírokba nem tették be a lovat, csak a lószerszámokat. A lovas népeknél szokás volt, hogy, ha nem volt más, éjszakára a nyerget a feje alá tette a harcos, és úgy aludt. A sokszor szőrös bőrrel borított nyereg kiváló párnaként szolgált. így aludtak őseink is, kint az állatok mellett vagy hadjáratok idején, és sokszor így indították utolsó útjukra őket a gyászoló rokonok. A 3. számú gyereksírban bajelhárító céllal viselt átfúrt állatcsontok voltak, köztük egy szív alakú csontfüggő. Felső részén két egymás alatti lyuk van. Egy másik csontfüggő, kutya csigolyacsontja átfúrva. Zöld oxid- dal átitatódott. A függőhöz tartozik két kutyaszemfog. Tövükön át vannak fúrva. Ide tartozik 4 db kauricsiga, melyek egyik végükön át vannak fúrva. Végül van egy öntött, négyszögletes ezüstfüggő, a sarkain pontkörös díszítéssel. A nyakban viselt, bajelhárító erővel felruházott állatcsontok viselésének szokása szinte minden népnél ismert volt. A kutyának pedig, a szerződések megkötésekor, az eskütételkor is szerepe volt. A kutyák fontos szerepet töltöttek be ekkoriban népünk életében. Az állatok terelésére elsősorban a kisebb testű, fürge terelőkutyák . voltak alkalmasak. A nagytestű kutyák az állatok védelmét biztosították. Nem szabad elfelejtenünk, hogy 1100 évvel ezelőtt a farkas és más ragadozó vadállatok mindennaposak voltak, és bizony mindig voltak a törvényeket nem tisztelő emberek is. Az pedig köztudott, hogy a magyar néprajzi adatok alapján például a lólopást, ha el is ítélték az emberek, az valahogy mégiscsak virtusnak számított. Az állatokat tehát védeni kellett. Volt egy bronzból öntött, aranyozott gyűrűje is a gyermeknek. A gyűrű feje négyes kidomborodó félgömbből áll. Ezen kívül két bronzkarika, két hajkarika, bronz fülesgomb, 13 db aranyozott bronzlemez függő, üveggyöngyök, vaskarika és vasmaradványok voltak a sírban. Egy férfi sírjában, a szájban egy meghatározhatatlan ezüstpénz került elő.272 Vésztő Bikeri A lelőhely Vésztőtől nyugatra, kb. 2,5 km-re, közvetlenül a Vésztő és Körösladány határát képező Dió-ér keleti, félszigetszerűen kiemelkedő partján, a Bikeri határrészen van. 2001-ben a magyar-amerikai Körös Regionális Régészeti Program keretében folyó feltárások során egy 10-11. századi részleges lovastemetkezésre bukkantak. A ló a halott bal lábán és a mellett került elő. A 40-45 éves férfi sírjában ezüst hajkarika, három darab ezüstlemez töredék, hurkos-kampós záródású bronzhuzalból sodrott karperec volt. A sírban talált karperec a csuklót díszítette, de szerepe lehetett a ruha ujjának összefogásában is. Az ezüstlemezek rendeltetését nem lehetett megállapítani. A lovat a lószerszámokkal temették a halott mellé. Lapos fülű, körte alakú vas kengyelpár, vas hevedercsat és egy vaszabla volt köztük. A leletek alapján a nyereg is a sírba került, de nyomtalanul elpusztult. A lelet közlője szerint, a kevés lelet alapján, a sír a 10. századra keltezhető, de nem zárható ki, a 11. század eleje sem.273 272 Ecsedy István-Kovács László-Mocsár Borbála-Torma István: Magyarország régészeti topográfiája 6. Békés megyei régészeti topográfiája IV. 1. A Szeghalmi járás. Sz?rk.: Bakay Kornél-Torma István, Budapest, 1982. 206. 273 Lichtenstein László: Honfoglalás kori sír Vésztő határában. Régészeti Kutatások Magyarországon - Archaeological Investigations in Hungary 2001. Budapest, 2003. 87-97.
