Medgyesi Pál: Honfoglalók a békési tájakon. Békés megye jelentősebb 10-11. századi sírleletei - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 3. (40.) - „Ami Csabai” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2015)
Szarvas - Tessedik Sámuel utca (Lenin utca)
Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba | 2 0 1 5 két mintázó aranyozott ezüstveretek. Előfordul üveg és kőberakás is. A veretsorok a csizma lábfejét díszítették. A bőrből készült csizmák talpa puha lehetett, mert a kengyelek ívelt talpaiéi erre utalnak. Kemény talpú csizmában ez a kengyeltalp kiképzés nem lett volna praktikus. A csizmák, a ruhákhoz hasonlóan, színesek lehettek. Az biztos, hogy a csizmát nem közvetlenül a lábukra vették fel. A néprajzi és történeti adatok alapján valamilyen zokni félét is viseltek a sztyeppéi népek, ami talán nemezből lehetett. Télen a hideg ellen kellett a lábat védeni. Ibn Fadlan leírja, hogy a sztyeppére induló követség tagjai, a téli ruházat részeként, a finom bőrből készült csizmára még egy másik csizmát is húztak.228 A nők, a férfiakhoz hasonlóan, általában buggyos nadrágot viseltek, ezt begyűrték a csizma szárába. Ez a viselet rendkívül előnyös volt, hiszen a nők jelentős része mindennap lovagolt. A lányokat ugyanúgy megtanították lovagolni, mint a fiúkat. Érdekesség, Jiogy a honfoglalás kori magyar nők férfi módra ülték meg a lovat, vagyis lábuk a ló két oldalán, a kengyelben volt. Ez eltért a középkortól ismert nyugati női lovaglási módtól, ahol a nők oldalvást ültek a nyeregben, mert az egyház szerint nem volt illő a két lábukat széjjel tárni. Szarvas Tessedik Sámuel utca [Lenin utca] A lelőhely környékéről már 1915-ben jelentették egy sír előkerülését. A Szarvas és Vidéke 1915. november 21-én arról írt, hogy Farkas Mihály házánál, a Szent István (Béke) utcában kerítés- oszlopnak gödröt ástak, és egy melléklet nélküli sírt találtak. Krecsmarik Endréhez került a koponya és a jobb kulcscsont. Krecsmarik Endre újkorinak tartotta a sírt, de valószínűleg a honfoglalás kori temetőhöz tartozott.229 1957 tavaszán Fazekas Sándor csizmadia mester lányának udvarán, a Szarvas - Lenin utca 57. szám alatt, vályogvető gödör ásása során sírra bukkant. A halott oldalánál vastöredékek voltak, melyek szablya maradványai lehettek. A váz mellén három, ló lábából származó csont került elő. Az egyik át volt fúrva. Ezen kívül egy ló alsó állkapcsa és egy vas kengyelpár töredékei is előkerültek a sírból.230 1957 október-novemberében Gazdapusztai Gyula végzett leletmentést a Tessedik utca (akkor Lenin utca) 57., 59. és a József Attila utca 14. számú ház udvarán. A részben a helyi tanács támogatásával végzett ásatás, a korábbi sírral együtt, 9 síros honfoglalás kori magyar temetőt eredményezett. A temetkezés egysoros volt, mellékletanyaga egységes -közrendű szabadoké. Három esetben találtak lovastemetkezést, egy esetben pedig a lószerszámot tették a sírba. A 2. sír jó állapotban levő tegezmaradványait „in situ” (eredeti helyzetben) vették ki. A 8. sír férfi halottjának bronzveretekből álló övkészlete volt. Rangosabb férfi lehetett az 1. sírban. A nyakában 3 db, a ló pata fölötti lábcsontjából készült amulettet viselt. Az egyik amulett közepén, hosszában, a felfüggesztésre szolgáló 4 mm átmérőjű, 1,4 cm hosszú lyukat fúrtak. A felfüggesztett darab felülete kopott, a többi természetes felülettel rendelkezik.231 A találók elmondása szerint a csontváz mellén voltak. Szablyája töredékei két darabra törve feküdtek mellette. A két keskeny pengetöredék egyik szélén vastagabb foka, a másikon vékony éle van. A kengyelek a találók elmondása szerint a csontváz lábábál, a lócsontok mellett feküdtek. Szintén rangos férfi feküdt a 2. számú sírban. A nyíltegez maradványai a váz bal oldalán a fejtől kezdő228 Boldog Zoltán: A honfoglalás kori viselet. Magyar őstörténet I. Szerk: Sudár Balázs-Petkes Zsolt. Budapest, 2014. 148. 229 Jankövich B. Dénes-Makkay János-Szőke Béla Miklós: Magyarország régészeti topográfiája 8. Békés megye régészeti topográfiája IV/2. A Szarvasi járás. Szerk.: Makkay János. Budapest, 1989. 447-448. 230 A leletek a szarvasi Tessedik Sámuel Múzeumban vannak. 231 A csontokat Bökönyi Sándor határozta meg.
