Medgyesi Pál: Honfoglalók a békési tájakon. Békés megye jelentősebb 10-11. századi sírleletei - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 3. (40.) - „Ami Csabai” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2015)
Sarkadkeresztúr - Csapháti-legelő, Barna-tanya
Honfoglalók a békési tájakon | Békés megye jelentősebb 10-11. századi sírleletei S-végű hajkarikát viselt. Nyakában gyöngysort hordott, mely változatos formájú és színű üveggyöngyökből állt. Ezüstgyűrűje nyitott, két szálból sodrott volt, és a bal kéz gyűrűsujján viselte. Ezen kívül négy ezüstpénz is volt a sírban. 2 db I. László király (1077-1095) verete, 2 db I. Géza király (1074-1077) pénze. A 4. sír nője is két-két ezüst hajkarikát viselt a fej két oldalán. Ezüst, nyitott, kerek átmetszetűek voltak. Bronz karperecét a jobb csuklón, ezüstgyűrűjét a jobb kéz egyik ujján viselte. A karperec rombusz átmetszetű, nyitott, végei felé keskenyedő. A derék táján, középen aranyozott ezüst, levél alakú csüngős ruhadísz csüngés részét hordta. A sírban talált ezüstpénz Salamon király (1063-1074) verete. Említést érdemel még az 55. sír, melyben egy kislány feküdt, akinek két oldalt négy-négy ezüst és bronz hajkarikája volt. Nyakán gyöngysort viselt. Ezüstgyűrűje volt, és egy ezüstpénz is előkerült a sírból, I. László király (1077-1095) érme. A többi sírban vas nyílhegyek, bronz karperecek, ezüst és bronzgyűrűk, vastű, egyszerű ezüst és bronz hajkarikák, ezüst és bronz S-végű hajkarikák, üveg és borostyángyöngyök, fonott bronz nyakperecek, aranyozott ezüstlemezkék, ezüstlunula, ezüstlemez töredékek, bronzkorong, vascsat, kovakő került elő. A pénzek között I. István király (1000-1038), Péter király (1038-1041 és 1044-1046), Aba Sámuel király (1041-1044), I. András király (1046-1060), I. Béla király (1060-1063), Salamon király (1063-1074), I. Géza király (1074-1077), I. Lászó király (1077-1095) érméje és állatcsontok voltak. A leletanyag alapján a temetkezések valamikor all. század elején indulnak a temetőben, és egészen a század végéig folytatódtak.201 Ezen a lelőhelyen volt néhány olyan élményem, ami rádöbbentett arra az amúgy tudott dologra, hogy a múlt mennyire itt él velünk. Mivel akkoriban a Munkácsy Mihály Múzeumnak nem volt ásatási célokat szolgáló gépkocsija, kénytelen voltam sátortábort építeni, és kint lakni a lelőhelyen. Volt olyan év, hogy 11 hetet töltöttem sátorban a sarkadkeresztúri legelőn. Reggelente a friss levegőben kisebb sétákat tettem a környéken, azaz a legelőn. Több Bronz fülesgombok. Sarkadkeresztúr — Csapháti-legelo, Barna-tanya esetben megfigyeltem, hogyan irányítja az egyik pásztor a kutyáit botjelekkel. Nem volt kiabálás, ordítozás. Egy fütty, a kutya megállt, távolról ránézett a gazdájára, majd a botokkal leadott jelnek megfelelően terelte az álatokat jobbra vagy balra, előre vagy visszafelé. Ki tudja, hány nemzedék óta adódott át ez a tudás, nemzedékről nemzedékre? Talán már az itt nyugvó 10-11. századi őseink is így irányították a kutyáikat. A pásztorral való beszélgetés során azt is megtudtam, hogy nem hosszas neveléssel tanulták ám meg ezt a kutyák. Nem kellett kutyakiképző iskolába vinni a derék négylábúakat. A fiatalabbak az idősebbektől lesték el, mit kell tenni a bottal leadott jelekre - így ment ez kutyanemzedékeken át. 201 Medgyesi Pál: 10-11 századi temető Sarkadkeresztúr határában. Előzetes jelentés. - Ein Gräberfeld aus dem 10.-11. Jahrhundert in der Gemarkung Sarkadkeresztúr. Vorläufiger Bericht. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve XXX-XXXI/2. (1993) 487-511.
