Medgyesi Pál: Honfoglalók a békési tájakon. Békés megye jelentősebb 10-11. századi sírleletei - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 3. (40.) - „Ami Csabai” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2015)
Békés megye nagy tájegységei, természeti viszonyai
Honfoglalók a békési tájakon | Békés megye jelentősebb 10-11. századi sírleletei- . * I . V * — * • •' 3 , * Azt hiszem, nem kel magyarázni, hogy az a táj, földrajzi környezet, amelyben egy közösség él, alapvetően meghatározza a közösség életét. Békés megye a Nagy Magyar Alföld délkeleti részén terül el. Talán sokan üresnek, egyhangúnak találják ezt a vidéket, pedig a távoli erdős ligetek látványa, a szélben ringatózó búzamezők hullámzása, a vibráló nyári melegben a szikes legelőkön delelő gulya és gémeskút képe, vagy a lemenő Nap vörösen izzó korongja még a más vidéken felnőtt ember lelkét is megérinti. Többször átéltem, hogy a régészeti táborok diákjai hogyan fedezik fel maguknak a táj szépségeit. Emlékezetes eset, ami a Sarkad-Peckesváron történt, egy táborozással összekötött ásatás során, valamikor 1991-ben. Vacsorához készülődve leültem a megterített asztal mellé, de a diákok eltűntek. Furcsa volt, hiszen az egész napos munka után mindenki várta már a bográcsban főtt pörköltet, mely már az asztalon gőzölgött. Keresésükre indultam, és a domb másik oldalán találtam meg őket. Néma áhítattal nézték a naplementét, mert, városiak lévén, ilyet élőben még nem láttak. Vacsora ide, vacsora oda, bizony én is csatlakoztam hozzájuk - és aznap újra kellett melegíteni a vacsorát. Igen, gyönyörű tud lenni a békési táj, és akkor még nem említettem a Körösök-vidékét. A ma már gátak közé szorított folyók némelyike még napjainkban is őriz valamit az egykor szabadon kanyargó vadvizek hangulatából, a folyók menti erdők pedig mutatják, hogy mégsem volt teljesen fátlan a vidék. És üljön csak valaki csónakba! Magam többször végig eveztem a Fekete-körösön, és felejthetetlen élményként őrzöm a víz fölé boruló bokrok, fák látványát, tavasszal a virágzó fák és a vadvirágok hódító illatát. A megye területe két nagy tájegységre osztható. Az egyik a Körös-völgy, a másik Maros-Körös-Tisza köze. A Körös-völgy valójában egy sekély medence, mely alig néhány méterrel mélyebb fekvésű környezeténél. Tengerszint feletti magassága 83-102 méter között ingadozik. Felszínét holocén kori folyóvízi üledékek borítják, a folyóhátakon és hordalékkúpokon iszapot és homokot tartalmazó löszszerű képződmények találhatók, közöttük pedig újholocén eredetű áttelepített iszapos lösz, iszapos agyag, réti agyag a jellemző. A tartósan víz alatt álló részeken tőzeg és kotú alakult ki.1 A honfoglalók által megszállt későbbi Békés megye jelentős része a három Körös alsó szakaszának és összefolyásának vidékére terjedt ki. A Fehér-Körös a megye délkeleti szögletében, a mai Gyula (mely a középkorban még Zaránd megye volt és a Köleséri esperesség része) területén lép vidékünkre. Békésnél találkozott a Fekete-Körössel, Köröstarcsánál pedig (az egykori Edeles falunál) felveszi a Sebes-Köröst, míg Mezőtúr és Szarvas között a Berettyóval (régen Túrnak is nevezték) bővül. Hatalmas vízjárta rétségek alakultak ki, mint a Berettyó által táplált Nagysár (a mai Nagysárrét) és az 1300 körül Tordasára néven említett rétség (ma részben a Kissárrét), mely a Sebes-Körös egyik mellékágából, a Tekerőbői kapta a vizet. A Körösök völgyének kialakulását alapvetően meghatározta, hogy a síkságra érve a folyók lelassulnak, és hordalékukat lerakják. Az így kialakult szigeteket elárasztott, mocsaras területek vették körül. A régészeti lelőhelyeket az 1-3 méterre kiemelkedő szigetszerű magaslatokon találjuk meg. Ártéri erdők, legelők alakultak ki, ahol a vadászat és halászat mellett a legeltetésre is lehetőség volt. Az áradások által hozott iszap nagyszerű termőtalajt biztosított a földműveléshez is. A hatalmas ártéri erdőkben a vadászat mellett igen hamar megjelenik a sertések makkoltatása is. Különösen Doboz, Sarkad környékén voltak nagyobb erdők. Jellegzetesek voltak a szil-kőris-tölgy és a fűz-nyár ligeterdők, a parti bokorfüzesek.2 A Gyulától keletre Sarkadig nyúló részt még a 18. században is „Sarkadi tó”-nak említik, az összefüggő vízjárta területek miatt. A források megszámlálhatatlan halról, vízi szárnyasról és vadról tesznek említést. A gabonát is csónakon volt legegyszerűbb szállítani.3 A megye másik földrajzi tájegysége a Maros-Tisza-Körös közötti terület, melyet régebben Mezőségnek neveztek, de a Békés-Csanádi-hát elnevezés is elfogadott. Kb. 80 km sugarú félkörben emelkedik a Körös völgye 1 A tiszai Alföld. Szerk.: Marosi Sándor-Szilárd Jenő. Budapest, 1969. 272-274. 2 Uo. 294-295. 3 Módy György: A középkori fejlődés a XVII. század közepéig. In.: Tanulmányok Sarkad múltjából. Szerk.: Komoróczy György. Gyula, 1970. 35.
