Medgyesi Pál: Honfoglalók a békési tájakon. Békés megye jelentősebb 10-11. századi sírleletei - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 3. (40.) - „Ami Csabai” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2015)
Orosháza - Bogárzó-dűlő, Király András tanyája
Honfoglalók a békési tájakon | Békés megye jelentősebb 10-11. századi sírleletei Orosháza Bogárzó-dűlő, Király András tanyája K irály András (Orosháza, Csapó Mihályné utca 40.) 1957-ben elmondta Olasz Ernőnek, hogy Orosháza déli végétől kb. 1 km-re, a Bogárzó-dűlőbe eső tanyája (Alsó-tanya 14. sz.) közelébe, a második világháború előtt, alkalmi homokbányászás közben emberi vázra, lócsontokra, kengyelekre, zablára, gombokra akadt. A kérdéses terület a tanya mögött, azaz attól délre, kb. 80 m-re levő kiemelkedésen van, és a 60-as években az Új Élet Tsz. tulajdona volt. Király András a 60-as években Dienes István régésszel felkereste a helyet. Dienes István szerint honfoglalás kori vagy Árpád-kori temető van itt.176 Sajnos több adatunk nincs a lelőhelyről, ásatás nem történt, új lelet pedig nem került elő innen. A honfoglaló magyarság ruházatáról, fegyvereiről sok mindent tudunk, de nehéz képet alkotni a kor emberének tisztálkodási szokásairól. A textilből, selyemből készült ruhákat valószínűleg ki kellett és ki is lehetett időnként mosni, különösen az előkelőbb családoknál. Az állatbőrből, szőrméből készült ruhadarabokat viszont nem lehet mosni, legfeljebb télen, a hóban átporolni. Látnunk kell azt is, hogy nem lehet általánosítani. Biztosan nagy eltérések voltak a családok között - mint ahogy ma is vannak. Ugyanakkor az is biztos, hogy nyáron több lehetőség volt a mosásra, mint télen. Sajnos nincs adatunk a magyarság mosási szokásaira vonatkozóan. Vannak más népekre vonatkozó érdekes adatok, de hiba lenne ezeket egy az egyben a magyarságra vonatkoztatni. Egy 922-es adat szerint Etrek ogúz-török vezér például a köntöse alatt egy a piszoktól máladozó zekét viselt, mert az volt a szokásuk, hogy addig hordtak egy ruhadarabot, míg az teljesen szét nem foszlott. A mongolokról pedig Piano Carpini 1247 körül feljegyezte, hogy nem mossák, és nem is engedik mosni a ruháikat. Ezzel összevág, hogy Wilhelm Rubruk 1255 körül azt írja, hogy a mongolok ruháikat nem mossák, mert az Isten megharagszik érte. Dzsingisz kán egyenesen megtiltotta a mongoloknak a ruhák mosását.177 A mosakodás terén szintén hasonló lehetett a helyzet. Nyáron, a lovak fürdetésekor esetleg volt lehetőség fürdésre, de ez is csak feltételezés. Van viszont egy adatunk, mely arra utal, hogy, legalábbis a honfoglaló magyarság bizonyos rétegei, rendszeresen mosakodtak. Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár Ceremó- niás könyve tudósít arról, hogy a császár számára a magyarok előkelői által használt fürdőalkalmatosságot kellett berendezni. A bizánci forrás szerint „cserga” (talán „csörgő”7.) nevű berendezés egy megemelt, csappal ellátott, vízzel teli bőrtömlő volt. Ez alá állva tudtak megmosakodni a hadjáratok idején.178 Azt mindenképpen feltételezhetjük, hogy akinek a hadjáratok alatt volt igénye arra, hogy mosakodjon, az otthon, a békés hétköznapokban méginkább igényelte azt. 176 Dienes István: A honfoglaló magyarok. In.: Orosháza története és néprajza. I. Szerk.: Nagy Gyula. Orosháza, 1965. 158. 177 Boldog Zoltán: A honfoglalás kori viselet. In.: A honfoglalók viselete. Magyar őstörténet I. Szerk.: Sudár Balázs-Petkes Zsolt.' Budapest, 2014. 179. 178 Dienes István: A honfoglaló magyarok. Budapest, 1972. 32.
