Gyarmati Gabriella: Csabai arcképek. Békéscsaba képzőművészeti és iparművészeti étete - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 2. (39. „Ami Csabai” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2014)
Az 1950-es évektől napjainkig tartó időszak szobrászai - Prisztavok Tibor
Miklya Gábor (Békéscsaba, 1971. augusztus 14.) Csepp Csepp park / Béres-kút (2009; márvány, nyárfa; 200x200x230 cm; fotó: Horváth Gábor) (2012; Szolnok, Magyar Rózsák Kertje; fotó: Miklya Gábor) Szobrász, középiskolai tanulmányait 1985 és 1989 között a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnáziumban végezte, ahol rajztanára Széri-Varga Géza volt. Ezekben az években Mladonyiczki Béta szakkörét látogatta, aki az egyetemi felvételire is felkészítette. 1990-től a Janus Pannonius Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának rajz-népművelés, majd 1991 és 1996 között az intézmény Művészeti Kara rajz-vizuális nevelés szakának hallgatója, ahol mestere Pál Zoltán és Rétfalvi Sándor volt. Ezután három évig a villányi Köszobrász Mesteriskolában dolgozott, majd 2002-től 2006-ig a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kara Képzőművészeti Mesteriskolájának DLA képzésén vett rész, ahol Bencsik István volt a témavezetője. 1994 óta kiállító művész. Első önálló tárlatait a pécsi Volvo Galériában és a budapesti Artus Galériában rendezte; szülővárosában 2009-ben mutatkozott be. Első köztéri munkáját 1999-ben Ausztriában állították fel a lindabrunni szoborparkban Nagy Fal címmel, emellett Csehországban, Romániában (Gyergyószárhegy, Tusnád] és jónéhány magyarországi köztéren és gyűjteményben is. 2010- ben állíttatta Pécsett a Mecseki Erdészeti Zrt. az Erdészeti emlék című művet. Ugyanebben az évben született Simonyi Károly professzor szobra, amelyet a nevét viselő pécsi szakközépiskolában helyeztek el. 2012-ben Szolnokon avatták fel a Béres Gyógyszergyár által kiirt ivókút pályázat nyertes pályaművét, a dr. Béres Józsefnek, a Béres-csepp feltalálójának emléket állító Csepp park / Béres-kút című plasztikát a Tisza- parton, a Magyar Rózsák Kertjében. Aknai Tamás így foglalja össze Miklya Gábor művészetének főbb jellemzőit; „...világa a minimalizmusban, a konstruktív vagy organikus formaképzésben keresendő, melyhez a kő mint alapanyag szolgál hordozóul. Szobrait a jó arányérzék, a szigorúság, az érzelmi gazdagság és a múlhatatlanság jellemzi. Az egyik a művész kezét, a másik a szakma szeretetét, a harmadik az embert, a negyedik pedig a választott anyagot dicséri. (...) Szobrai hibátlan arányérzékkel, egyértelmű, ellentmondásmentes plasztikai megoldásokkal szembesítik a nézőt. Szobrászatéban az arányérzék és a változatos plasztikai tagolások a műtárgy súlyát és tömegét egy másfajta minőségben mozgatják meg. Az anyag és tömeg légies megfogalmazása, amely nagyobbrészt a szobor, mint forma áttörése, síkjainak váitakoztatása révén alakul ki, különleges, az alkotó és néző speciális érzelmi kapcsolatát hozza létre, mely kapcsolatban az anyag származása, eredete ellenére kellemes, bársonyos érzést eredményez. A jel sokszor változik, de mindenki számára elérhető és érthető marad."1 1 Aknai Tamás: Miklya Gábor. In: www.vylyan.hu/muveszihordok/2009/miklya_gabor.html Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba 121
