Gyarmati Gabriella: Csabai arcképek. Békéscsaba képzőművészeti és iparművészeti étete - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 2. (39. „Ami Csabai” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2014)
Az 1950-es évektől napjainkig tartó időszak festői, díszlettervezői - Kolarovszki Zoltán
Baji Miklós Zoltán / BMZ Hungarian ARTangel (Békés, 1961. december 2.) mm Baji Miklós Zoltán Oltár című kiállításához kapcsolódó Dicsőség a szenteknek című performanszaTimkó Szabinával (2007; Kis Zsinagóga Kortárs Galéria, Eger; fotó: Regös Tamás) Festő, szobrász, tervező- és képgrafikus, intremediális művész, neosámán, művészeti oktató, kiállításszervező. Mestereinek a békéscsabai Vágréti Jánost, Lóránt János Demetert és a Kanadában élő neoista művészt, Kántor Istvánt (Monty Cantsin) tekinti. Munkáját 1989-től, amikor a kecskeméti Országos Amatőr Biennálén megkapta a Magyar Népköztársaság Képzőművészeti Szövetségének különdíját, több ízben elismerték. 1997 és 2007 között négy alkalommal érdemelte ki a Munkácsy Múzeum Alföldi Tárlatának díját, 2005-ben a VI. Országos Groteszk Képző-, Iparművészeti és Fotópályázaton neki ítélték a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének díját. MÚK labirintus című művével 2014-ben a Labirintus című, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének a szentendrei MűvészetMalomban rendezett tematikus kiállításán szakmai elismerésben részesült másik két Békéscsabához kötődő alkotó, Bohus Zoltán és Lukoviczky Endre mellett. És még sorolhatnám tovább... Baji Miklós Zoltán tevékenysége igen sokrétű, az egymás mellett párhuzamosan futó, többmüfajú alkotótevékenység okán igen dinamikusnak hat. Az újabbnál újabb elgondolások, elméletek nyomán az életműben új műfajok, kifejezőeszközök és megnyilvánulási módok jelennek meg, évről évre, évtizedről évtizedre. 1988-ban szakít a látható valóság megörökítésére vonatkozó törekvésével, de az 1990-es évek legelején már a táblakép adta kifejezési lehetőségek keretét is szűknek érzi. A magát Hajas Tibor szellemi örökösének valló alkotó festészeti, szobrászati és grafikai életművének következetes építése mellett mutat be performanszokat. Egyszemélyes és csoportos akcióit, melyek megvalósításába olykor családtagjait is bevonja, több európai helyszínen, Angyali Asszimiláció II. című performanszát Kanadában mutatta be. „Baji Miklós Zoltán olyan művész, akit nem érdekel a művészet maga. Legalábbis nem önmagában, önmaga kedvéért. Számára a művészet nem cél, hanem eszköz, elsődlegesen spirituálisszakrális, kisebb részben társadalmi-politikai célok elérésének, kinyilvánításának eszköze." - írja róla Sturcz János.1 Művészetszervezői tevékenységének kiemelkedő példája a Csalánleves fesztivál, amelyet 1991-ben indított el az alkotó. Néhány nehéz évet követően a nagy érdeklődésre számot tartó többnapos rendezvény jóidéig éves rendszerességgel megrendezésre került. A Baji Miklós Zoltán nevéhez fűződő másik rendezvénysorozat az Oriens fesztivál, amelyet 1992-ben hirdettek meg először. Az Oriens '92 fesztivál / I. Kelet Európai Kultúrbörzéröí ekképpen ír Lóska Lajos: „... ha a Békéscsabán látott performance-okat összehasonlítjuk a '70-es és a '80-as években bemutatottakkal (...), úgy tűnik, hogy az esztétizáló-intellektuális performance- szal szemben (...) a békéscsabaiak sokkal agresszívebbek, provokatívabbak, mint az előző évtizedben készültek. Mondandójuk is más, inkább nihilt és tanácstalanságot sugalló, 1 Sturcz János: Baji Miklós Zoltán kiállítása a Jankay Galériában. In: www.barkaonline.hu/kepzomuveszet/1430-baji-miklos-zoltan-kiallitasa 98 Csabai arcképek 2014
