Gyarmati Gabriella: Csabai arcképek. Békéscsaba képzőművészeti és iparművészeti étete - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 2. (39. „Ami Csabai” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2014)
Az 1950-es évektől napjainkig tartó időszak festői, díszlettervezői - Cs. Pataj Mihály
mm Lipták Pál (Békéscsaba, 1922. április 14 - Békéscsaba, 2007. február 21.) Pihenők [1974; tempera, papír; 700x1000 mm; Munkácsy Mihály Múzeum; leltári szám; 74.119.1.) Festő, tervező- és képgrafikus, könyvtáros, könyvkiadó és műgyűjtő. Békés megye közéletének sokoldalú szereplője volt, tevékenységének csak egy szeletét adta képzőművészeti munkássága. Lipták Pál a helyben működő Ágostai Hitvallású Evangélikus Rudolf Reálgimnáziumban Mázán László tanítványa volt, majd Békéscsabán működő szabadískolákban képezte magát, ahol Mokos József, valamint Jankay Tibor, Sass Árpád és Miklós István voltak a mesterei. Több éven keresztül dolgozott e térség művésztelepein is, Hódmezővásárhelyen valamint Mártélyon, máskor Szolnokon és Baján. Fogalmazásmódjára az alföldi festők voltak leginkább hatással, többek között Jakuba János és a kitűnő monumentalista, Kohán György. Motívumvátasztásában döntő a helyi ihletettségű téma. Amikor a látható környezet valósága érdekelte, a festészet alapvető műfajai foglalkoztatták: expresszivitással jellemezhető portrékat, csendéleteket, tájképeket és városi látképeket készített. E keretek azután fellazultak, kísérletező kedve formai kalandokra csábította, de eszköze az ecset és a tempera maradt. 1952-től szerepelt kiállításokon; önálló megnyilatkozásai mellett rendszeres résztvevője volt az Alföldi Tárlatnak és a Vásárhelyi Őszi Tárlatnak. Szakmai elismeréseit könyvtári működéséért kapta (Kossuth-díj, Kiváló Népművelői cím, Szabó Ervín-emlékéremj. A képzőművész Lipták Pálnak három alkotói korszakát különböztetjük meg. „Alföldi atmoszféra vizsgálatának korszaka: Visszafogott színtartományban mozgó csendes pasztell tájképek kerültek ki a fiatal Lipták keze alól, melyek közül a legkorábbiak eszköztelenségükkel Tornyai Jánosnak a végtelen Alföldet megörökítő tábláival vonhatók párhuzamba. A horizontot alacsonyan helyezte el, így hatalmas égfelületeken, széles, nagy felhöfoltokon dolgozhatott. Figurákkal nem találkozunk ezeken a látképeken, így a táj erejének lüktetése zavartalanul érvényesül. E korai képek egységes színvilággal jellemezhetők, a színhasználat és a kompozíció egyaránt harmonikus. (...) Expresszív jellegű figuratív korszak: Erőteljes színekkel fogalmazott táj-, tanya- és városképek, portrék, a földművelő ember mindennapjainak jeleneteit, tevékenységét, történéseit ábrázoló olaj- és gouache, később az általa leginkább kedvelt, száradás után matt felületet adó tempera festmények születtek a második korszakban. (...) »Tájfestői korszakom termése az eltűnt csabai, tanyai és vízivilágot örökítette meg, ha van valami jelentősége, talán ebben van.« - foglalta össze Lipták Pál. Expresszív jellegű nonfiguratív korszak: Eltávolodva az ember és tárgy, ember és táj problémakörének vizsgálatától, Lipták Pál a nonfiguratív festészet felé fordult. Az 1980-as években’alakította ki új, absztrakt expresszionista stílusát, amely a korábbinál jóval színesebb és elevenebb."2 1 Sümegi György szerint 1984-1985 körül. Sümegi György: Lipták Pál ébresztése a békéscsabai Munkácsy Múzeumban. In: www.barkaonline.hu/friss-barka/4078- liptak-pal-ebresztese 2 Gyarmati Gabriella: Egy sokoldalú ember. A festőművész, könyvtárigazgató, könyvkiadó és műgyűjtő Lipták Pálról. In: N. Varga Éva, Szatmári Imre (szerk.): Békés Megyei Múzeumok Közleményei 36. Békéscsaba, Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2012. 244-249. p. 48 | Csabai arckt 2014
