Gyarmati Gabriella: Csabai arcképek. Békéscsaba képzőművészeti és iparművészeti étete - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 2. (39. „Ami Csabai” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2014)

A XX. század első felének festői - Gulyás Sándor

Mokos József (Békéscsaba, 1892. november 22 - Békéscsaba, 1972. július 3.) Önarckép (1930-as évek; olaj, vászon; 47x26,5 cm; Munkácsy Mihály Múzeum; leltári szám: 73.42.1.1 Festő, aki a tanításnak szentelte életét. Először 1911-ben a nagyváradi tanítóképző intézetben, majd 1920-ban a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolán diplomázott. 1922 és 1927 között nyaranta a Főiskola Nagybányáról Miskolcra költöztetett plein air művésztelepén dolgozott Benkhardt Ágost keze alatt, de 1930-ban Nagybányán is tett egy látogatást. A két világháború között aktivan részt vett az Aurora Kör életében. A békéscsabai múzeumban, a Helyőrségi Klubban, majd 1950 és 1972 között a Balassi Művelődési Házban vezette szakköreit. Több generációt indított és kísért a rajzolás, a festés elsajátításának útján.1 Töretlen lelkesedéséről és kedvéről azóta beszélnek tanítványai, akik közül igen sokan vívták/ vívják ki helyüket a magyar és nem egy esetben az európai művészkörök legkülönfélébb rétegeiben. A rá emlékező tábla sorai2 beszédesen foglalják össze működését: „Szülővárosa halhatatlanságát szolgálta a sajátja helyett". A festő születésének centenáriumán a Munkácsy Múzeum nagytermében mutatták be a Mokos József és tanítványai című tárlatot, a kiállítók reprezentatív névsorával. A mester képei mellett huszonkét tanítványának munkái szerepeltek a kiállításon, amelynek Banner Zoltán volt a kurátora. Fajó János így írt szemléletformáló első mesteréről 2013- ban, a Csabagyöngye Kulturális Központban rendezett Mokos 1 Szakkörében tizennégytől nyolcvan évig terjedt a tanulni vágyók életkora. 2 Békéscsaba Megyei Jogú Város Önkormányzata Polgármesteri Hivatala udvarán, az egykori istállóban az 1980-as évek elején kialakított kiállítóhely, a Mokos Terem homlokzatán helyezték el 1994-ben az emléktáblát. Sajnálatos módon 2007-ben bezárta kapuit. József-emlékkiállítás kapcsán: „Nehéz korban született (...), igazi kisvárosi értelmiségi (volt), aki halálosan komolyan vette hivatását. (...) 1950 őszén Gaburek Károly műbútorasztalos mester vezetett be a békéscsabai képzőművész körbe, amely a Munkácsy Mihály Múzeum alagsorában működött. Akkor még Mázán László volt a vezető, és csak néhány hónap múlva vette át ezt a tisztsé­get Mokos József. (...) Józsi bácsi szerette volna tudni, hogy ki kicsoda, ezért mindannyiunkkal egy próbarajzot csináltatott. Michelangelo Dávidjának fülét kellett egy az egyben szénnel megrajzolnunk, egy 30-40 cm-es gipszöntvény alapján. Ez nekem elég jól sikerült, és ezzel a próbarajzzal bekerülhet­tem a körbe. Józsi bácsi eligazítást tartott, aminek az volt a lényege, hogy »nincs az a marha, akit én meg ne tudnék ta­nítani rajzolni, csak egy egész birkanyáj türelme kell hozzá a részéről«. Nekem volt. A kör a múzeumtól kapta a szebbnél szebb gipszöntvényeit, a Milói Vénusztól a Laokoon csoportig minden volt. Először gipszet kellett rajzolnunk szénnel, majd ceruzával, ami azért volt egyszerűbb, mert a gipsz test nem mozog és matt fehér. Előbb szembeültünk a látvánnyal, aztán oldalt, majd háttal. Ez egy remek memóriagyakorlat volt, hogy rögzítsük a formákat az agyunkban. A végén pedig egy vödör vízzel és egy pein-szürke vízfestékkel emlékezetből kellett akvarelleznünk. Ez igen nagy biztonságot és önbizalmat adott. A gipsz fejeken átrágtuk magunkat, aztán jött a természet utáni rajz, az élő fej és a figura. Az utolsó félórában pedig egy gyors kroki következett. A következő etap az olajfestés volt; fej, figura, Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba 23

Next

/
Oldalképek
Tartalom