Gyarmati Gabriella: Csabai arcképek. Békéscsaba képzőművészeti és iparművészeti étete - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 2. (39. „Ami Csabai” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2014)
Az 1950-es évektől napjainkig tartó időszak iparművészei
Balázs Irén (Ókígyós, 1935. július 28 - Budapest, 2012. február 18.) Árnyékban (2005; vászon, pamut szalagok, varrás, aplikáció, filctoll rajz; 81x56 cm; Munkácsy Mihály Múzeum; leltári szám; 2013.9.1.) Textilművész, még kisgyermekkorában költözött Békéscsabára a családjával. Tanulmányait Mokos Józsefnél kezdte1, aki sikerrel készítette fel a Magyar Iparművészeti Főiskola felvételijére. A díszítőfestő szak hallgatójaként 1954-től 1958-ig mestere Miháltz Pál festő és grafikus volt. 1968-ig figurativ táblaképeket festett, ekkor fordult figyelme a textitek irányába. Élete végéig megőrizte kísérletező kedvét a formanyetv megválasztása és az anyaghasználat tekintetében egyaránt. A textiltervezés különféle ágait művelte, és szívesen élt a műfajok közötti átjárás lehetőségével is. Tagja volt a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége Textil szakosztályának. Pályája során többször elismerték munkáját. Többek között 1992-ben Ferenczy Noémi-díjat, 1994-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztje kitüntetést kapott, 2003-ban pedig elnyerte a Szombathelyi Képtár Textilművészeti Triennáléján a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma fődíját. A hetvenes években a magyar népművészeti formakinccsel intenzív kapcsolatot mutató hímzett-varrott jutareliefek kerültek ki Balázs Irén műterméből, mely tértextilek organikusak, bár más értelemben, mint például a lengyel textilművésznél, 1 Balázs Irén szerepelt Mokos József születésének centenáriumán a Munkácsy Múzeumban rendezett kiállításon. (A Mokos József és tanítványai című kiállítás dokumentációs anyaga. In: Munkácsy Mihály Múzeum Képzőművészeti Adattára: 1864-1992.) Magdalena Abakanovicz-nál. Az általa ekkor készített enviromentek, a környezetszobrászat tárgykörébe tartozó művek a konceptualizmussal rokonítják. Második alkotói periódusában, az 1980-as évek elejétől kezdve, munkáival visszalépett a kétdimenzióba. A kézművességet (hímzés) megtartja, viszont a geometrikus rendszerek felé fordul, és a tűfestés lesz számára a megfelelő technika. „Ezzel a módszerrel készülő új alkotásaiban az életképi jeleneteket stilizált ábrák, a kerekded figurákat mértani alakzatok váltják fel. A népművészeti reminiszcenciák végképp eltűnnek. (...) A korábbi sajátosságok közül egyedül a nyers vászonalap marad meg és talán a kolorit; a natúr háttéren továbbra is tört színek."2 Az 1987-es esztendő Balázs Irénnél ismét újabb korszak kezdetét jelöli, ekkor az előbbi alkotói szakaszból logikai síkon továbblépve, a sikkonstruktivizmus kezdte érdekelni. Maga színezte pamut gurtnit és köpper szalagot fűzött össze, így alakította ki a textilkép anyagát, faktúráját és kompozícióját is egyben. A szalag-architektúrák szigorú rasztermintázatának oldására olykor a szalagokat átbújtatta, behajtotta, máskor zsinórfüzést is alkalmazott. Azl990-esévekközepén kezdte készíteni textilsgrafittóit, amelyek hordozóanyagát a szalagarchitektúrák továbbgondolásával 2 Vadas József: A tértextiltől a textilsgrafittóig. Pályakép-vázlat Balázs Irénről. In: Csák Ferenc (szerk.): Balázs Irén, Budapest-Sopron, Körmendi Kiadó, 2008. 12. p. Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba 139
