Gyarmati Gabriella: Csabai arcképek. Békéscsaba képzőművészeti és iparművészeti étete - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 2. (39. „Ami Csabai” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2014)
Az 1950-es évektől napjainkig tartó időszak festői, díszlettervezői - Lonovics László
Oláh Mátyás [Mathias] (Békéscsaba, 1951. február 27.) Talán inkább máshol, ahol más szelek fújnak [2013; olaj, farostlemez; 29x21 cm; fotó: Oláh Mátyás) Keleti kényelem, nyugati nyugalom [2009; pasztell, papír; 355x275 mm; fotó: Oláh Mátyás] Festő, szobrász és grafikus, a közismert, egykor Békéscsabán dolgozó orvos, dr. Oláh Andor fia. 1966 és 1970 között a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium tanulója volt. 1973- ban Szentendrére, majd Budapestre költözött. 1983-tól 1993-ig Franciaországban élt, ahol megkapta a francia állampolgárságot. 1999-től napjainkig idejét Magyarország és New York között osztja meg. A Maison des Artistes és a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének tagja. Kiállításai közül a legjelentősebbek a szentendrei Szabadtéri Tárlatok 1969 és 1973 között, 1983-ban az Óbudai Pincegaléria, Párizsban 1983-ban a Galerie Etienne de Causans és 1986-ban a Librairie L'Espace Bleu bemutatója. 1998-ban a székesfehérvári Szent István Művelődési Házban rendezett retrospektív tárlatot, 1999-ben NewYork-ban a China 2000 Fine Art kiállítótermében, 2009-ben pedig a Magyar Nemzeti Múzeumban mutatta be anyagát. Azl970-es években a családjával a budai hegyek közé, egy uszálylakrészbe költözött. A körülötte kialakuló, másként gondolkodó társaság, a hajó adta nonkonformista életmód és természetesen összművészeti jellegre törekvő alkotótevékenysége - festészet, szobrászat, irodalom, zene, színház - magában hordozta az időszak abszurd és érdekes ellenkulturális jellemzőit. Ennek a csoportnak nagy része az 1980-as évek elején emigrált. Oláh Mátyás formális művészeti tanulmányok nélkül képezte magát, s hozta létre egyéni formanyelvét. Mindhárom műfajban azonos erővel mutatkozik meg egyéni stílusa, amely változó és megújuló, kísérletező és kereső szellemiségről tanúskodik. Számára a kép témája és anyaga egymástól elválaszthatatlan. A XX. század számos művészeti újításából és a régi kultúrák örökségéből egyaránt merít, például a kelta és a pigmeus, a távol- keleti, a bizánci és a románkori művészetből. Játékossággal jellemezhető festményeit és grafikáit visszafogott színekkel és érzékeny vonalakkal alakítja. A természet formáihoz hasonlóan megmunkált felületeken dolgozik. Festészete Gauguin, Klee, Chagall, Max Ernst, Vajda Lajos, Bálint Endre és Ország Lili munkásságához, de a korábbi korok mestereihez is kapcsolódik. Oláh Mátyás művészetének másik kifejezési formája a plasztika. Az általa talált, különböző méretű, anyagú és formájú kövekre faragja csiszolt felületű, cizellált finomságú domborműveit. Szobrászi munkáin az ókeresztény és a kelta művészet motívumai mellett felismerhető az örmény és a kínai hatás is. A kőfaragás és a grafika kapcsolódik össze abban az eljárásban, melyet Oláh Mátyás az 1990-es évek végén dolgozott ki. Ez a frottázs-technikán alapul, melyet művészi céllal a XX. században a szürrealisták használtak elsőként, de megtaláljuk a kínai kőnyomatoknál is. Kőfaragásainak frottázsaival illusztráltak két, Perczel István fordításában megjelent könyvet: Új Teológus Szent Simeon Huszonöt fejezet az Istenismeretről és a teológiáról (Kairosz Könyvkiadó, 2000), illetve Az Isteni szerelmek himnuszai (L'Harmattan Odigitria, 2010) című műveket.1 Oláh Mátyás munkái szinte kivétel nélkül magántulajdonban, illetve magángyűjteményekben találhatóak Franciaországban, az Amerikai Egyesült Államokban és Magyarországon. 1 Köszönet illeti Oláh Mátyást, hogy a vele foglalkozó magyarországi szakiroda- lom tévedéseit kigyomlálta a kéziratból. A szöveget Budai Rita művészettörténész gondolataival egészítette ki. Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba | 87
