Gyarmati Gabriella: Csabai arcképek. Békéscsaba képzőművészeti és iparművészeti étete - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 2. (39. „Ami Csabai” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2014)

Az 1950-es évektől napjainkig tartó időszak festői, díszlettervezői - Schéner Mihály

Idézzük Dávid Katalin Schéner Mihályról szóló írásának egy részletét, aki szakterületének, az egyházi és a vallásos művészet dimenziójából nézve vizsgálta a mestert és szolgát érdekes adalékokkal az életmű eddigiektől eltérő megközelítésének tekintetében: „Ezeket a képeket bármely égtájon ismerősként fogadnák. Korok, földrajzi távolság, kultúrák mássága, hitbeli különbségek nem fedik el őket. Mert amiket megfogalmazott a művész, az az archetípus misztériuma: emberségünk időtálló valósága, az emberi szellem rejtett valósága. (...) Művészete két ikonográfiái sajátosságáról szinte minden róla szóló tanulmány említést tesz. Az egyik ilyen motívum: a kezek.5 Alapmotívum, mert ebben az egy formációban képes összefoglalni mindent a világról, és ez a minden a Mindenséget érinti. Mint, aki tudja, hogy ősi időktől magát a Mindenhatót jelentette a kéz, reprezentálja önmagában a Végtelent. Ezzel a motívummal elindítja a meditációk hosszú sorát: vonzás, taszítás, áldás, irgalom, nyitottság, félrevonulás. A kezek a szimbolikus közvetítők a világ és a személyiség között. A másik, amit kiemelnek a róla írottakban, művészetének gyökereire utal. A népi motívumokról van szó, mint amelyek építőelemei az alkotásoknak. Való igaz ez a megállapítás, mert tetten érhető ikonográfiájában: huszárok, szegénylegények, garabonciások, vándorcirkuszok mókamesterei és a bábuk sokfélesége. Valamit azonban illő

5 Schéner Mihály 1969-ben készített, azonos felfogásban, de különböző színekkel fogalmazott vonalrajz sorozatából egy százkilenc tételből álló kollekciót ajándékozott a Munkácsy Mihály Múzeumnak. (Itsz.: 73.771.-77.26.7, 73.78.1.-73.78.15., 73.79.1.-73.79.22., 74.1.1.-74.3.11.)

hozzátennem: ezek a motívumok nagyon sajátos és fontos szerepkört kapnak. Az a feladatuk, hogy folytonosságot és rokonságot biztosítsanak az ősi múlt és a jelenünk között. Megoldása ennek, hogy a művész nem elégszik meg azzal, hogy alakjai pusztán motívumok maradjanak, hanem úgy dramatizálja őket, hogy sok ezer évvel előbbi létünket megelevenítse. A mát szépítik, a mában élnek, de a távoli messzeségből hoznak üzenetet."6

6 Dávid Katalin; Schéner Mihály. In: Schéner Mihály Kossuth-díjas képzőművész, Békéscsaba Díszpolgára jubileumi kiállítása a Munkácsy Mihály Múzeumban. Kiállításvezető. Békéscsaba, Munkácsy Mihály Múzeum, 1998. [2., 7. p.] In: Munkácsy Mihály Múzeum Képzőművészeti Adattára: 1963-1998. Előbbi mellett ugyanezen az adattári számon található Juhász Ferenc kiállítási megnyitószövege (7 p.) és két sajtókivágat.

Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba

51