Gyarmati Gabriella: Csabai arcképek. Békéscsaba képzőművészeti és iparművészeti étete - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 2. (39. „Ami Csabai” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2014)
„Ami csabai..." múzeumi sorozat „Tündérkertben jártam..." Békéscsaba városa kivételes. „Különleges itt a főtér, különlegesek itt a templomok, különlegesek itt az ártézi kutak, különlegesek itt a podsztyenás, fűrészelt deszkacsipkés házak, különleges itt a kultúra, különlegesek itt a tradíciók, különleges itt az étel, főként az igazi csabai kolbász és rendkívüliek itt az emberek, akik mindezt 4 Csabai arcképek létrehozták." - írtam a Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve első kötetének „útraindítójában", 2013-ban. A mostani kötetünkre, mely szintén az „Ami csabai..." múzeumi sorozat keretében jelenik meg, ez a gondolat kiváltképp igaz. A Csabai arcképek. Békéscsaba képzőművészeti és iparművészeti élete című múzeumi kötet városunk egy különleges szegletét mutatja be, melyben minden szereplő maga és minden benne szereplő művész munkássága rendkívülinek mondható. A helyi alkotók mindig is, akarva akaratlanul, csendesen, vagy akár felemelt hangjukon meghatározták a város kulturális, de magát a város valóságos arculatát is. A „polgári" szépművészet kialakulása - akárcsak Magyarországon - Békéscsabán is a XIX. század közepére tehető. Kezdetben jómódú gazdák, polgári családok, nemesi szalonok adtak helyet a művészeti életnek. Majd 115 évvel ezelőtt, 1899-ben a csabai lakosság, polgárság, iparosság, az egyház, a nemesség kulturális művészi igényeinek kiszolgálására megalakult a Békéscsabai Múzeumi Egyesület, melynek legfőbb célja egy valódi múzeum létrehozása volt. Éppen
