Gyarmati Gabriella: Csabai arcképek. Békéscsaba képzőművészeti és iparművészeti étete - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 2. (39. „Ami Csabai” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2014)

Az 1950-es évektől napjainkig tartó időszak iparművészei - Takács Győző

Vadászná Ablonczy Emőke (Budapest, 1971. november 10.) A Beszédes leveleim, leveles beszélgetéseim című műegyüttes két eleme (2013; textil, vegyes technika; fotó; Vadászná Ablonczy Emőke) Textilművész és tanár, 2000 óta él és dolgozik Békéscsabán. 1986 és 1990 között a Budapesti Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola textil szakára járt, ahol Rónai Éva, Tóth Sándor, Göbölyös Gyula és Kiss Zoltán volt a tanára. A Magyar Iparművészeti Főiskola textilműves-kéziszövö szakán 1991- től 1995-ig Pauli Anna, Penkala Éva, Szittner Andrea, Szűcs Edit és Bráda Enikő keze alatt dolgozott, majd az intézmény Mesterképző Intézetében szerzett textilműves mesterfokozatú kézműves tervező végzettséget 1997-ben. Mestere Penkala Éva volt. Tíz évvel később ugyanitt rajz-vizuális kultúra szakos tanári diplomát kapott. 2000-ben a Békéscsabai Evangélikus Gimnázium, Művészeti Szakközépiskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény textil szakának vezetője lett. „Mindig akkor tudok elmélyülni egy-egy munkába, ha felkérést kapok egy kiállításra... Általában úgy alkotok, hogy ami éppen foglalkoztat, amin jár a fejem, vagy amit olvasok, az jelenik meg, kel életre, és alig tudom abbahagyni, csak a határidő, a kiállítás, ami lezár egy-egy ilyen alkotó folyamatot. A munka során nagyon figyelek mindenre, és kizárok minden egyebet... Rajzolok, tervezek, mostanában kevés színnel dolgozom, pedig nagyon szeretem a színeket. Az emberi lét is foglalkoztat, mi az emberi és mi az Isteni. Mostanában többször végiggondoltam mi jellemző a munkáimra, mi az, ami legjobban meghatározza azokat. A legfontosabb a Krisztusba vetett hitem, mely az alap, az értelem; a második a teremtett világ, mely a csoda és a valóság; a harmadik a vonal, mely az eszköz, ami minden technika és forma alapja. Minden munkámban meghatározó és nyomon követhető mindhárom." Egyik legutóbbi nagysorozatáról, a Beszédes leveleim, leveles beszélgetéseim című müegységéről így vall az alkotó: „Valamiért eltettem egy alig levelet, egy teljesen ereire bomlót, amit őriztem tíz évig a Bibliámban. Szerettem, néha majdnem összetörtem, de teljesnek éreztem. így volt még pár szép levelem, amiket valamiért begyűjtöttem. Ezeket sokáig nézegettem, beléjük bújtam, minden részletüket megfigyeltem, lefestettem, lerajzoltam. Közben elkezdtem levelezni fontos emberekkel, beszélgettem kilencvenkét éves Nagyapámmal, és ugyanazt éreztem, mint a teljesen ereire bomtó levélnél, teljesek voltak, igazak, elevenek azok a beszélgetéseim!1 Érdekes művészi attitűd, hogy Vadászné Ablonczy Emőke egyetlen művét sem tartja magánál. Minden munkáját felkérésre vagy ajándékba készíti, így már előre eldöntött a tárgy sorsa, útja. Köztéri munkái a tatabányai Kodály Zoltán Általános Iskolában, a budapesti Rózsatéri Református templomban és egy nagyobb műegyüttese Passaicon, a Magyar Református Egyházközség templomában (Hungarian Evangelical Reformed Church, Amerikai Egyesült Államok, Kalifornia) található. 1 Két részlet Vadászné Ablonczy Emőke 2014. október 28-án, a szerzőhöz írt leveléből. Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba 145

Next

/
Oldalképek
Tartalom