Gyarmati Gabriella: Csabai arcképek. Békéscsaba képzőművészeti és iparművészeti étete - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 2. (39. „Ami Csabai” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2014)
Az 1950-es évektől napjainkig tartó időszak szobrászai - Mészáros Attila
Kotormán László (Békéscsaba, 1966. február 6.) Meder / Ingó kő sorozat Aquarius III. / Vízöntő sorozat [1997; gránit; 90x115x42 cm; [1996; gránit; 105x110x55 cm; fotó: Boldizsár Zoltán) Fujimi, Japán; fotó; Böszörményi István) Szobrász, Kotormán Norbert szobrász testvére. 1984-ben érettségizett a szegedi Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola szobrász szakán, ahol Fritz Mihály és Kalmár Márton volt a tanára. 1986 és 1993 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola szobrász szakának hallgatója, mestere Kiss István és Somogyi József volt. 1996-ban diplomázott a Janus Pannonius Tudományegyetem Képzőművészeti Mesteriskolájának szobrász szakán, ahol Bencsik István keze alatt dolgozott. Első egyéni kiállításait 1998-ban a pécsi Parti Galériában, 1999-ben a budapesti Artus Táncszínház kiállítóterében és a 2000-ben az egri Kepes György Vizuális Központban rendezte. Azóta több egyéni és nagyszámú csoportos tárlaton, többek között Berlinben és Lahrban (Németország) is bemutatta munkáit. 2008-ban résztvevője volt a Kert - köztéri szoborépítő performance és organikus szoborkiállítás című kezdeményezésnek. Rendszeres szereplője a Vásárhelyi Őszi Tárlatoknak. Tagja a Fénybánya Üvegművészeti Társulásnak, és résztvevője a Farkaskői Barlangok Alkotótelepnek. Hódmezővásárhelyen él. Sárvári Zita szerint Kotormán László munkáiból „egyfelől a természethez való sajátos vonzódás és tisztelet tűnt ki, másrészről a természethez való sajátos megközelítési módból adódóan egyfajta analitikus szobrászati gyakorlat. Az a sajátos gyakorlat, mely a kőben juttatja kifejezésre a hódolatot a hely - legyen az földrajzi vagy szellemi - előtt, amiből táplálkozott, ahol a fogalom kifejezésre jutott, mely szobrai(k) metafizikáját adta."1 1 Sárvári Zita: Holdfelszín és ingó kő. Kotormán László szobrászművész kiállítása és aukciója. In: Echo 10/1. (2007) 31. p. Az Ingó kő és a Vízöntő című, gránitból és bazaltból készült sorozatairól ekképpen ír az alkotó: „[Az ingó kő] elnevezés a földtanban használatos. Olyan köalakulatokra mondják, amelyek a természetben fordulhatnak elő. Ha a körülmények szerencsés egybeesése (a kőzet leválása, kopása, szerencsés helyre és helyzetbe kerülése) révén egy nagyobb különálló kőtömb, kis erő hatására - pl. szél vagy emberi erő - kimozdítható statikus nyugalmi állapotából, ezt ingókőnek nevezzük. Fontos hangsúlyozni a méreteket mind a kő tömege, mind az erőkifejtés tekintetében. Hiszen minden különálló kőszilánk vagy kavics lehet ingókö, mégsem olyan izgalmas játszani velük, mint az akár több tonnás testvéreikkel, amelyek fölött már vélhetően nem rendelkezünk hatalommal. A Vízöntő lényege a következő: egy első látására megmozdít- hatatlannak tűnő kőtömb két végére vízmedencéket vések, és a követ úgy állítom egyensúlyba, hogy az emberi erővel könnyedén átbillenthető legyen. A kő átbillentésével a felső medencéből a víz egy előre kialakított úton az alsóba folyik, s mikor az alsó medence megtelt, a folyamat a kő visszabillen- tésével újra indítható."2 Köztéri munkái közül a Pécsett felállított Leveles kutat és a Ferencesek kútját Balázs Péterrel és Gálhidy Péterrel készítette. 2 Kotormán László: Az Ingó kő és a Vízöntő. In: www.pocem.hu/pocemhu/korotmanlaszko.htm 118 Csabai arcképek
