Gyarmati Gabriella: Csabai arcképek. Békéscsaba képzőművészeti és iparművészeti étete - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 2. (39. „Ami Csabai” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2014)
Az 1950-es évektől napjainkig tartó időszak festői, díszlettervezői - Kazár Fatima
Megyeri-Horváth Gábor (Szeged, 1979. július 31.) Vörös akt (2004; olaj vászon; 70x70 cm; fotó: Megyeri-Horváth Gábor] Melankólia / Diplomamunka (2003; olaj, vászon; 200x150 cm, fotó: Megyeri-Horváth Gábor] Festő és tanár, Stark Adolf, a Csabagyöngye szőlő nermesítőjének leszármazottja. A főiskolai évek idején, 2000-ben vette fel a Megyeri előnevet, ősei tiszteletére, amely a család történetének két fontos településére, Nagymegyerre és Mezőmegyerre egyaránt utal 1997-ben érettségizett a szegedi Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakközépiskolában, ahol Pölös Endre, BukorTibor és Barczánfalvi Ferenc volt a tanára. 1998 és 2003 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő valamint rajz-művészettörténet tanár szakán Nagy Gábor keze alatt dolgozott. 2005 óta a Szeberényi Gusztáv Adolf Evangélikus Gimnázium, Művészeti Szakközépiskola, Általános Iskola, Óvoda, Alapfokú Művészeti Iskola és Kollégium rajz, festés és művészettörténet tanára. Első önálló kiállítását tizenhét évesen rendezte az egykori békéscsabai Ifjúsági Ház és Általános Társaskör galériájában. Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének és a Békéstáji Művészeti Társaságnak. Alapító tagja a Sensaria Egyesületnek. Munkáját 1997-ben Zoltánfi István-dijjal, 2001- ben a Magyar Képzőművészeti Egyetem Festő tanszékének díjával, 2002-ben Székely Bertalan-ösztöndíjjal, 2003-ban Barcsay-díjjal, valamint Óvári László emlékgyűrűvel, Ráckeve város művészeti díjával (az MKE és a MOME diplomásainak első díja), valamint a Pannoncolor I. díjával ismerték el. 2004-ben megkapta a Tornyai János Múzeum 51. Vásárhelyi Őszi Tárlatának munkajutalmát. Megyeri-Horváth Gábor a klasszikus festészeti hagyomány témaválasztását és előadásmódját igyekszik újrafogalmazni. Az egyetemi időszakban készült, gondosan komponált és kidolgozott képein látványosan törekedett a rajzi tökély elérésére, az azóta eltelt években azonban lágyabb festésmódot alakított ki a maga számára, ám változatlanul a látható valóság bűvkörében mozogva. Az alkotó ekképpen foglalja össze törekvéseinek lényegét; „A Főiskolán főleg aktokkal foglalkoztam. A legnemesebb tárgya a művészetnek több ezer évig a mezítelen emberi test volt, ez nagy kihívás volt számomra. Nem a meztelenséget, hanem az embert kívántam megmutatni, mint nemes, gondolkodó lényt, aki sorsán, az életen meditál. Nem csak földi, de égi világáról is felteszi a kérdéseket. A születés és halál intervallumában az ember megéli az örömöt-szomorúságot, az extázist- depressziót, a lét és nemlét határán feszül. Fontos kérdéseket teszünk fel mindannyian, amikre válaszokat nem kapunk. Miért vagyunk? Mik vagyunk? Hová megyünk? (...) A figurális festészet mellett tettem hitet, mert az ember ábrázolni akaró szándékát vallom. Elfogadom, hogy Isten tökéletesen alkotta meg ezt a világot, ehhez hozzátenni nem lehet, de észrevenni, megfigyelni csodáit igenis kell, ez a feladatom, mint a kutató orvosok, fizikusok ugyanezt teszik mikro- és globális szinten."1 Műveit magyarországi és németországi magángyűjtemények őrzik. 1 Megyeri-Horváth Gábor 2014. október 29-én kelt, a szerzőnek szóló levelének részlete. Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba | 107
