Dedinszky Gyula - Vidám Csaba: A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 1. (38.) - „Ami Csabai” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2013)

III. Egyházi élet

34. Jaminai templomrenoválás Koren31 igazgatólelkészsége idején, 1912-ben a csabai evangélikus egyház presbitériuma elhatározta az erzsébethelyi templom külsejének rendbehozatalát. Meg is indult a munka, de amikor a toronyhoz értek, a kurátor kijelentette, hogy ez még elég tiszta, s különben sincs több pénz. Az állványokat már bontani is kezdték. A jaminai presbiterek vezére, a derék, becsületes Blaskó András bejött a városba, kapacitálta a gondnokot a munka folytatására, de mikor az csak nem hajlott a szép szóra, Blaskó az igazgatólelkészhez fordult. Jeremiádáját ezzel a szónoki kérdéssel fejezte be:- „Tisztelendő Űr! Ha nem tesszük rendbe a tornyot is, tessék megmondani, ugyan milyen lesz a mi szép templomunk?” Koren visszakérdezi:- „Tényleg akarja tudni, hogy milyen lesz?”- „Nagyon szeretném!”- „No, hát én megmondom magának! Olyan lesz, mint az a csizma, amelyiknek a feje csillog­ragyog, a szára azonban le van szarva.” 35. Az alkoholszonda őse Amikor Koren31 csabai lelkész, majd hamarosan esperes lett, szerette volna kiismerni lelkésztársait, s az egyházközség tanítóit. Az előbbieket meg-meglátogatta, gyakran érintkezett velük, sőt annyira ment, hogy családi dolgaikba is beleavatkozott. A papok össze is fogtak ellene, s kibuktatták az esperesi székből. A tanítók kiismerésére más módot választott. Többször is meghívta őket magához, nagy szívességgel fogadta, boros poharakba töltötte pálinkával kínálta, s miközben magára vigyázott, figyelte vendégeit. A boros poharakból fogyasztott pálinka hatása egyeseknél hamarosan megmutatkozott. Koren ebből következtetett aztán a tanítók jellemére, egyéniségére. 36. A pipa Kovács Sz. Mihály, népies nevén Rapavy (Ragyás) Miso közismert volt nyersességéről. Koren Pál31 lelkész özvegy korában vejénél, dr. Rell Lajos32 gimnáziumi igazgatónál lakott a Kistabán utcában, szemben Rapavy-Ragyás Misoval. Koren nyáron minden reggel 4 órakor virággal a kezében kiment a Bogárházi temetőbe felesége sírjához. Nemigen szerette a pipás embereket. Kovács Sz. Mihálynak is, ki erős pipás volt, sokszor ajánlotta: szokjon le a pipáról. Egy reggel Kovács Sz. teheneit kihajtva az utcára, a kiskapunál álldogált, s természetesen pipázott. Kijön házából Koren, s a következő épületes párbeszéd folyik le közöttük.- „Jó reggelt Tisztelendő Űr! Hogy szolgált az éjszakai pihenés?”- „Köszönöm jól! De magának már ilyen korán reggel is ízlik a pipa?”- „Nekem aztán igen!”- „No, én az ilyen embert legszívesebben a füstre akasztanám a kéménybe!” 32 Rell Lajos (1874-1952): A Nógrád megyei Zomboron született 1874-ben, tanulmányait Losoncon, Szarvason és Budapesten végezte. 1898-tól a békéscsabai Evangélikus Rudolf Reálgimnáziumban tanított, melynek 1916-tól igazgatója lett. A város tár­sadalmi és kulturális életében is fontos szerepet töltött be, hiszen 1912-1916-ig az Aurora Zenei, Irodalmi és Képzőművészeti Kör alelnöke, 1907-1913-ig a Békéscsabai Múzeum Egyesület titkára volt. 1944-ben Szekszárdon telepedett le, és itt halt meg 8 évvel később, 1952-ben. (Csabai arcok. Szerk. Fórján János, Békéscsaba, 2010.) Q/i '3p~j CM)

Next

/
Oldalképek
Tartalom