Dedinszky Gyula - Vidám Csaba: A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 1. (38.) - „Ami Csabai” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2013)
VI. Hétköznapok - 3. Pillanatfelvételek
106. Ez már nem rendes dolog N. apóka (a mellékneve „Pupkos”, azaz „Pocakos”) 1944 szeptember végén, azon a napon, amikor az angolok Csabát bombázták, reggel kocsiján bejött tanyájáról a városba, daráltatni a hízók számára. Úti élményéről később a következőképpen számolt be Gálik János23 igazgatótanítónak. „Befogtam a kocsiba egy kancát, meg egy csikót és elindultam Csabára daráltatni. Egyszer csak látom ám, hogy jönnek a repülők, mint a darazsak s azzal már is eregetik bombáikat, csak úgy reng a föld alattam. A kanca nyerít, a csikó ágaskodik, farok.. Asszonyok, gyerekek sikongatnak, házak omlanak össze körülöttem... No, mondom magamban, nekem biz’ ez sehogy se tetszik, ez már nem rendes dolog!” 107. Gazdák egymás között A kerek-tanyai iskolába véget ért az istentisztelet. A férfiak nem szélednek szét azonnal, az udvaron beszélgetnek. Az egyik, fukarságáról ismert gazda panaszkodik:- „Nem tudom, mi van a tehenemmel. Elapadt. Nem ád tejet.” Kerekes János csendesen megjegyzi:- „Hát bizony, a tehén nem adja le a tejet csak úgy szerelemből, mint az asszony. Annak abrak is kell!” 108. A fene azt a masinisztát! Ez még abból az időből való, amikor kisvasút járt a városban, vagy ahogy mi neveztük: „a motor”. Bielik bácsi, ki targoncán fuvarozott, egyszer is betért, a kitérő melletti „Bárány’-ba egy pohár italra. Targoncáját kint hagyta az utcán, sajnos, a kisvasút sínéihez közel. így aztán a motor elkapta és összetörte a targoncát. Bielik kirohan a kocsmából, s amikor látja a kárt, átkozni kezdi:- „A fene ette volna meg azt a masinisztát, nem is volt útjában a targonca, de ő szándékosan arra került, hogy nekem kárt okozzon.” 109. Kimaradt a munkából Disznóvágás volt Maczákéknál, kiknek több vejük is volt. Akkoriban az a rend járta, hogy mindig a legfiatalabb vő dagasztotta teknőben a kolbásznak való húst. Több disznó esetében ez elég fárasztó munka volt. Maczákék legfiatalabb veje szerette az itókát. Most is már reggel jól beszívott a pálinkából. Amikor előszólították, hogy már dagasztani kell, odaállva a teknő mellé öklendezni kezdett.- „Jaj! El onnan gyorsan!” - kiáltott riadtan Maczákné. - „Még belehány kolbászhúsba!” Nagy nehezen elzavarták a teknőtől. így hát szerencsésen kimaradt a munkából. 110. Akit kiharangoztak A sopronyi Dorkovics bácsi szívesen elidőzött a kocsmába. Egyszer is Csorváson reggelig ivott, s húzatott magának. Hajnali három előtt a harangozó is, látva a világosságot, betért a kocsmába. Dorkovics: „Hallod-e, harangozhatnál nekem is. Ezek kimuzsikálnak, te meg kiharangozhatnál. Harangozó: „Megteszem szívesen, ha fizetsz egy féldecit.” Dorkovics fizetett, a harangozó megitta, de mindjárt sürgetni is kezdte a vendégül látóját:- „Gyorsan fogjon be, induljon, mert mindjárt üti a hármat!” C/5 82 C'S
