Dedinszky Gyula - Vidám Csaba: A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 1. (38.) - „Ami Csabai” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2013)

III. Egyházi élet

- „Tudja mit Tisztelendő Úr? Én meg amondó vagyok, hogy aki itt, ezen a világon nem pipát szív, azt a másvilágon lószivart fog szívni.”

Koren azután hosszú ideig csak úgy lépett ki az utcára, hogy előbb meggyőződött, vajon a nyájas szomszéd nem áll-e kint az utcaajtóban.

37. Biztos befektetés

Koren Pál31 lelkész még pitvarosi működése alatt a vallásalapítványi földek parcellázása alkalmával szerzett 300 holdat. Ezt később békéscsabai lelkészkedése idején eladta, s a pénzt részvényekbe fektette. Lelkésztársának, Szeberényi Lajosnak33 Fényesen volt 70 hold földje és sokat panaszkodott Korennek, hogy mennyi baja van a felesekkel, bérlőkkel, ha meg egy nedves év jön, a talajvíz elviszi az egész termést.- „Ha neked volnék Lajos, eladnám az egész földet. Látod nekem nincs egyéb gondom, mint

közgyűlés után levágni a couponokat és beváltani. Sem adót nem fizetek, sem elemi csapások nem viszik el termésemet” - mondja neki Koren.

Jött az első világháború. A pénz 1917-ben erősen romolni kezdett, a részvények után is kellett már adót fizetni. Végül a pénz is, a részvények is egészen elértéktelenedtek. Odalett Koren egész féltve őrzöttvigyázott vagyona.

Találkozik a két pap.- „No, Pali, vágod e a couponokat?” - kérdi Korentől Szeberényi.

Koren jobb kezével nagyot sújt a levegőbe és szótlanul tovább megy.

38. Hej, az a csizmaszár!

A békéscsabai evangélikusoknál régóta meg van a hivatásos násznagy - funerátori csabai kifejezéssel élve: a starejsí rendszer. Voltak és vannak a gyülekezetben arra többé-kevésbé alkalmas férfiak, akik - persze illő tiszteletdíj fejében — vállalkoznak a temetéssel, vagy esketéssel kapcsolatos összes rendezési teendők elvégzésére. A starejsí jár el a városnál, az állami anyakönyvi hivatalban, ő intézi az ügyeket az egyháznál (harangoztatás, sírásatás), kántor, lelkész mozgósítása, a gyászháznál ő vezeti a virrasztást, lakodalomban búcsúztatja a menyasszonyt a szülőktől, és nem utolsó sorban ő közvetítette a múltban a stólát, a szolgálatért járó tiszteletdíjat a lelkész felé.

Az egyik ilyen legismertebb és legkedveltebb starejsí volt az 1920-40-es években Csabán Zsilák Urbán Mihály az Arany utcában. O mondta el az alábbi történetet.

Fiatal, húszegynéhány éves ember voltam csak, amikor fejemet ráadtam a násznagyságra. Úgy éreztem illő bemutatkozásom a lelkészeknek, ezért sorra vettem őket, hogy egyúttal pártfogásukat is kérjem. Amikor az erélyességéről, pontosságáról ismert Koren Pál30 espereshez kopogtattam be, ő előbb kikérdezett ki fia-borja vagyok, majd hirtelen ezekkel a szavakkal fordult felém:- „Szóval, te fiam, starejsí akarsz lenni?”- „Isten segítségével azt szeretném.” - válaszoltam.- „No és mondd csak” - folytatta a faggatást —, „nem lyukas véletlenül a nadrágod zsebe?”

33 Szeberényi Lajos Zsigmond (1859-1941): 1891 és 1941 között csabai evangélikus lelkész. Békéscsabán született, tanulmányait Selmecbányán, Szarvason, majd Pozsonyban és Berlinben végezte. 1883-ban Tótaradác (Felsőaradi) evangélikus lelkésze lett, ahol 1891-ig szolgált. Apja, Szeberényi Gusztáv Adolf halála után választották meg Békéscsaba evangélikus lelkészének. 1918- ban az Arad-békési egyházmegye esperese lett. (Csabai arcok. Szerk. Fórján János, Békéscsaba, 2010.)

C/3 40 GO