Dedinszky Gyula - Vidám Csaba: A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 1. (38.) - „Ami Csabai” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2013)
III. Egyházi élet
31. Egy másik papjukkal is a rövid prédikációk miatt elégedetlenkedtek a csabaiak. Amikor ő volt soros igehirdető a nagytemplomban, amint meglátták az öregek, zsörtölődve mondogatták egymásnak:- „Odanézz! Még csak most megy a szószékre, és máris lóg a szájából az Ámen.” 32. Viszont ezzel ellenkező igény jelentkezik az alább következő esetben. A magyar-csehszlovák lakosságcsere keretében kitelepült Francisci Mihály29 lelkész helyére a gyülekezet Kiss Györgyöt30 hívta meg Szarvasról. Kiss György egyik legelső temetése Mezőmegyeren volt, s éppen Miklya András volt a temetés rendezője, az ú.n. starejsí. Az új lelkész bővebb beszédű, de meg nyilván ki is akart tenni magáért új szolgálati helyén, hát jó hosszú prédikációt mondott. A mamókák bizony türelmetlenkedtek már, sötét este lett mire kiértek a halottal a temetőbe, pedig még etetni is kellene odahaza. A szertartást követő halotti toron is szóba került mindez, s az asszonyok neki támadtak Miklya bácsinak:- „Maga a starejsí, mondja hát meg az új papnak, hogy itt nem szokás ily hosszan prédikálni, meg talán etetni is kell! stb., stb.” Miklya bácsi meg is emberelte magát, és a legközelebbi temetésre menet szépen, finoman közölte Kiss György lelkésszel a mezőmegyeri kritikát, s érvként megjegyezte még azt is, hogy a többi lelkész is mind rövidebb prédikációt mond.- „Amit én feltöltök” (a garatra), „azt le is akarom darálni!” - volt Kiss György-, most már valóban — rövid válasza. 33. Nem szívesen Koren Pál31 a csabai evangélikus gyülekezet lelkésze (élt 1845—1921) házról házra járva adományokat gyűjtött árvaházra. Betérve egy vagyonos gazda portájára, ismertette jövetelének célját, s akkor a következő párbeszéd alakult ki közöttük. Koren: „Aztán mennyit gondol adni?” Gazda: „Adok 50 koronát”. K: „Az ilyen tehetős gazdától kevés. Adjon többet!” G: „Többet nem adhatok. Nemrég vásároltam egy „rögöcskét” (értsd 14 kishold földet), nagyon kiköltekeztem.” K: „Mégis legalább százat adjon!” G: „Annyit nem, de ötvenet szívesen adok.” K: „Tudja mit? Hát adjon ötvenet szívesen, ötvenet meg nem szívesen, így aztán meglesz a száz!” 29 Francziszty (Francisci) Mihály: 1934 és 1946 között evangélikus lelkészként szolgált Békéscsabán. A második világháború után, a győztes nagyhatalmak megállapodása értelmében, lakosságcserét hajtottak végre Magyarország és Csehszlovákia között. A kitelepítésre Francziszty lelkész önként jelentkezett, és áttelepült Csehszlovákiába, Komárom környékére. (Német Mihály - Szeberényi Andor: A Magyarországi Evangélikus Egyház Déli Egyházkerülete az ezredfordulón 2000-2001. Budapest, 2002) 30 Kiss György: 1948 és 1974 között békéscsabai evangélikus lelkész. Ezt megelőző években Szarvason látta el a lelkészi szolgálatot. (Német Mihály - Szeberényi Andor: A Magyarországi Evangélikus Egyház Déli Egyházkerülete az ezredfordulón 2000-2001. Budapest, 2002) 31 Koren Pál: 1892-től 1921-ig az evangélikus lelkészi tisztséget töltötte be Békéscsabán. Az Arad-békési egyházmegyének 1896- 1900 között volt esperese, azonban 1900-ban lemondott erről. Ünnepi szónok volt a Kossuth-szobor leleplezésekor 1905-ben. Gyermekei közül Koren Pál szintén evangélikus lelkész lett. (Csabai arcok. Szerk. Fórján János, Békéscsaba, 2010.) 36
