Dedinszky Gyula - Vidám Csaba: A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 1. (38.) - „Ami Csabai” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2013)

II. Közösségi élet

26. Izsmersz nekem?

A 80-as években a községházán írnokoskodott Haan Albert25. Morózus, magának élő agglegény volt. A korábban érkező községi tisztviselők szép napokon reggel 8 óráig a városháza előtt szoktak sütkérezni. Egy piaci reggelen Haan Berci is ott melegszik a napon. Egyszer csak feltűnik a közelben egy hosszú parasztformájú ember, hosszasan nézegeti Haan Bercit, végül derült ábrázattal odalép hozzá:- „Jóv regei!”- „Jó reggelt!” - hangzik a mogorva válasz.- „Izsmersz nekem?”- „Ismeri a fene!”- „Ejnye, ejnye Berci úr, hád maga nem megizsmeri nekem, mikor egyut játuk a Vozárik urhó,

uskolába, izs Vozárik úr mondot, hoty kit olyan szomárok, mind ming, nincs égisz uskolába.” (És nézd csak, most már hogy’ kivakaródzott!)

27. A csúffá tett bíró

Lepény Pál22 uram Csaba egykori nagytekintélyű bírája volt. Szerette is a lakosság, hallgatott szavára. Lepényt azonban egyszer a kormánypárt elhódította az akkori ellenzéktől a Nemzeti Párttól. Azonban eddigi hívei nem követték őt. Sőt kidoboltatták - reá célozva — a faluban, hogy „Elveszett egy horgas orrú, deresedő kutya, aki visszaviszi volt gazdájához, illő jutalomban részesül”.

Erről aztán kortesnóta is született 1892-ben ilyen szöveggel:

Vasárnap itt kidobolták, ki látott egy veszett kutyát?

Nyerges volt az orra nagyon, elcsúszott a havas fagyon.

Hol vagy kese, hol? (Gye sí keso, gye?)

Kiszaladt az udvarából, megszokott jó odújából, olyan helyre tévedhetett, hol a lelke is elveszett.

Hol vagy kese, hol? (Gye si keso, gye?)

25 Haan Albert: Életéről kevés információval rendelkezünk, 1856-ban a csabai községházán dolgozott segédjegyzőként és levél- tárnokként 1861-ig. (Haan Lajos: Békés-Csaba mezővárosa hajdani és mostani állapotjárói, Nagyvárad, 1845.)

6/S 29 CV3