Dedinszky Gyula - Vidám Csaba: A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 1. (38.) - „Ami Csabai” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2013)

I. A régi Csaba

Haan Lajos a gyűlés utáni közebéden poharát emelve föláll s közli, hogy mielőtt a felköszöntőt az általa kiszemelt egyházra elmondaná, fölkéri a jelenlevőket, mondanák meg neki, hogy az esperességben melyik a legszaporább egyház?

Erre az egyik természetesen azt mondta, hogy Csaba, a másik, hogy Orosháza, stb. Mire Haan így felel:- „Nem, Uraim! Én úgy tudom, hogy Apatelek! Mert íme, csak a múlt ősszel jelentette az esperes

hivatalosan, hogy Apateleknek két filiája lett, és most megint maga az egyháznak a papja nyilatkozik úgy, hogy az ő egyháza nagyon terhes.”

Persze, lett erre nagy hahota, kiáltozás, hogy:- „Éljen Apatelek!”

21. A váltó

1870 körül még nagyon ritka és ismeretlen dolog volt Csabán a váltó. Eh akkor itt egy jóravaló asszony, bizonyos özvegy Rauschné, ott lakott a Búza-piac téren aló. sz. házban. Ennek a jó asszonynak volt egy kis pénzecskéje, amit a rászorultaknak kölcsön adogatott becsületes szép szóra, vagy valami egyszerű íráskára.

Egyszer aztán, valamelyik jóakarója figyelmeztette Rauschnét, hogy jobb volna pénzecskéjét váltóra adni, mert az biztosabb. Megfogadta a jó tanácsot és az első kölcsönkérőnek meg is mondotta, ne is haragudjon érte, de ő ezután már csak váltóra ad kölcsönt. A másik ráállott készségesen, de hát mindjárt megrekedtek, mert egyikük sem tudta, hogy mi is az a váltó. El kellett menni, és megkérdezni a tanácsadót, hol lehet azt kapni?

így ment el a trafikba a kölcsönkérő s vett egy váltót, 150 Ft-ra érvényest, elvitte az özvegyhez, aki erre odaadta neki 150 forintot - üres váltóra, aláírás nélkül. És mikor az adós visszahozta a kölcsönt, Rauschné asszony visszaadta neki a váltóblankettát, s megjegyezte, hogy lám ez mennyivel jobb s nem is kell firkálni semmit.

CZ3 2Ó