Dedinszky Gyula - Vidám Csaba: A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 1. (38.) - „Ami Csabai” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2013)
I. A régi Csaba
I. fl régi Csaba Jegyzetekből, régi kiadványokból s főként Haan Lajos1 kézirataiból került elő az e cím alá foglalt néhány történet. Elszórt mozaikdarabok ezek, nem illeszthetők össze egységes egésszé, így egymás mellé állítva mégis valamelyest képet adnak nekünk a régi Csabáról, a csabai szlovák emberekről, azok életéről, sokszor talán különös, nekünk mégis kedves embereiről, eleinkről. 1. Sok fej egy kalap alatt A törökdúlás utáni Békéscsabát újjáalapító lakosság több megyéből s több mint száz községből verődött össze. Érthető módon ahány helyről jöttek, annyi felé húztak, egymással is, vezetőikkel is örökösen civakodtak. Az első lelkészeknek is sok bajuk volt a csabaiakkal s belefáradva a küzdelembe hamarosan tovább is álltak. (Suhajda2, Szalay3, Burian4) Az 1744-ben lelkésszé választóttTessedik Sámuel5 idejében is még zúgó, forrongó méhkashoz hasonlított Csaba népe. Tessedik azonban vaskézzel rendet teremtett, a sokféle néptöredékből egy egységes népet formált, amint Haan Lajos1 szellemesen megjegyezte: „Tessedik a sok fejet egy kalap alá szorította”. 1 Haan Lajos (1818-1891): Békéscsabán evangélikus lelkész 1855-től 1891-ig. 1818-ban született a Nógrád vármegyei Sámsonházán, apja Haan János evangélikus lelkész. 1842-ben Csabán megválasztották apja mellé segédlelkésznek, és az evangélikus egyház magyar iskolája tanárának. 1849-ben Nagylakon kezdett önálló lelkészként szolgálni, majd apja halála után, 1855-ben kezdte Csabán evangélikus lelkészi szolgálatát. 1881-ben I. Ferenc József magyar király a Ferenc József Rend lovagkeresztjével tüntette ki. Haan Lajos egész életében a magyar-szlovák baráti együttélés szellemében dolgozott, ezt próbálta elősegíteni. (Haan Lajos: Békés-csaba, Békéscsaba, 1991.; Csabai arcok, Szerk. Fórján János, Békéscsaba, 2010.) 2 Suhajda János: Békéscsaba evangélikus lelkésze 1718-1726 között. Hivatali ideje alatt épült a község első vályogból készült temploma. (Haan Lajos: Békés-csaba, Békéscsaba, 1991.) 3 Szalay János: Evangélikus lelkész Békéscsabán 1725-től 1728-ig. Gömör vármegyében, Jolsván született, majd lelkésznek Csetneken szentelték fel. (Haan Lajos: Békés-csaba, Békéscsaba, 1991.) 4 Burian Sámuel: 1728-tól 1744-ig volt békéscsabai evangélikus lelkész. Aszódi tanítóból lett lelkész, majd később pest-nógrád- békési főesperes. 1744-ben lemondott, és a pilisi lelkészségben folytatta munkáját. (Haan Lajos: Békés-csaba, Békéscsaba, 1991.) 5 id. Tessedik Sámuel (1710-1749): 1744-1749 között evangélikus lelkész Békéscsabán. Trencsén vármegyében született, tanulmányait Pozsonyban és Jénában végezte. 1737-ben avatták lelkésszé, majd Békéscsabára kerülése után szigorú előírásokat vezetett be, melyek az ún. Egyházi Szabályzat néven váltak ismertté. 1749-ben elhagyta Csabát, és a Bács megyei Petrovácon kezdte szolgálatát, de még ebben az évben meghalt. (Haan Lajos: Békés-csaba, Békéscsaba, 1991.) C/3 15
