Dedinszky Gyula - Vidám Csaba: A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 1. (38.) - „Ami Csabai” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2013)

IX. Amivel a csabai nép szórakozott - c. Együgyű figurák

169. Sinkvasz (alacsony fadézsa)

Bizonyos házaspár mindig a szomszédoktól kért bográcsot, amikor főzni akart. A szomszédasszony unta is már ezt az örökös kölcsönözgetést, többször emlegette hát:- „Miért nem vesztek ti is magatoknak bográcsot?”

No, embereink egyszer valóban elmentek a vásárba, de mert nem értettek a dologhoz, bogrács helyett sinkvaszt (alacsony fadézsa) vettek maguknak. Hazafelé menet már messziről büszkén kiáltják a szomszédasszonynak:- „Nekünk is van már bográcsunk, eztán hát »sem tőlünk hozzátok, sem tőletek hozzánk!«”

De amikor első alkalommal főzni akartak és az új edény alá gyújtottak, az bizony elégett. Szomorúan mennek a szomszédba s jelentik:- „Elégett a bográcsunk, most aztán megint »tőletek is hozzánk, tőlünk is hozzátok!«”

170. Jogos aggodalom

Tót atyafi készül a Felvidékről az Alföldre aratásba. Sokat hallott már beszélni arról, hogy ott az emberek búzakenyeret esznek. Ezért mikor búcsúzkodott a feleségétől, mélységes aggodalommal mondja:- „Nem tudom, hogy is lesz az ott velem? Mert ettem már zabból valót, ettem rozsból valót is, de

hogy fogok ott enni búzából való kenyeret?”

171. Van magához való esze

A gerendási Libent Gyúró nem egészen százszázalékos, de azért van magához való esze. Tanyáról- tanyára jár, s kis gyerek módján siránkozik:- „Gyurika éhes!”

Az asszonyok már ismerik, és ezért rendszerint ilyen válaszokat adnak neki:- „Kapsz enni, ha előbb segítesz valamit!” (Mert ha előbb kap enni, Gyúró munka nélkül odébb áll.)

c/s 121 w